Tudod, különlegesnek lenni egy dolog, míg fontosnak lenni már egészen más. ‘Különleges’ az a valaki, akit sosem fogsz elfelejteni az életed során. ‘Fontos’ pedig az, akire egész életedben szükséged lesz. Az élet pont attól olyan nehéz, hogy az esetek többségében ez a két személy nem ugyanaz. ...viszont arra, hogy ki különleges, és ki fontos, sokszor csak túl későn döbbenünk rá.'

'Amikor 5 éves voltam anya azt mondta, a boldogság a kulcs egy szép élethez. Amikor iskolába mentem, és megkérdezték, mi akarok lenni, ha nagy leszek, azt írtam "boldog". Azt mondták, hogy rosszul értelmeztem a kérdést. Azt mondtam, rosszul értelmezték az életet.'

Néha olyan jó sírni egy kicsit... Elhúzni a függönyt, ráülni az ágyra, betakarózni egy meleg pokrócba, felvenni a fejhallgatót, lassú, érzelmes zenét hallgatni amihez kötődsz , közbe nézni ki az ablakon és sírni. Hol a szerelem, hol a csalódottság, hol a kudarc, hol a magány, hol egyszerűen csak az élet miatt. Nem zokogni, csak könnyezni. Kiereszteni magadból azt amit érzel. Tisztázni a dolgokat. Kibékülni azzal aki benned van. Majd megnyugodni, bemászni a takaró alá s tudni, hogy soha nincsen soha..

A döntès mindig nehèz. Választhatsz barátságot, szerelmet vagy egyszerre mindkettôt. De a szerelem kizárja a barátságot. Túl fájdalmas is lenne ha békésen kéne tűrd a másik jelenlétét miközben a szíved szakad meg. Tagadni az érzéseket lehet, de nem éri meg. Próbálkozni, élni, szeretni és elengedni kell azt aminek mennie kell. Talán ennyi az élet titka. 

Egy kis pillangót kergetek, mióta csak élek, s soha nem figyelek, mikor hova lépek, ő pedig csak csendben messze elrepül, s néha néha, a távolban újra előkerül, tudom úgysem lesz enyém mégis szaladok, ......de az évek során egyre lassabban haladok, a körülvevő emberek csak néznek rám bután, én pedig csak futok...futok az álmaim után...

Rengeteg idő telt el, mióta utoljára beszéltünk. Rájöttem arra, hogy már nem kereslek, már nem érdeklődöm utánad. Azóta más vagyok. Az idő tett ilyenné. Az az idő, amit sírva töltöttem, azon agyalva, hogy miért mentél el, és miért hagytál magamra?! Ma már.. Ezt lezártam. Rájöttem, hogy bármennyit sírhatok, semmi sem történne. Most boldog vagyok. Nélküled!

 

Felajánlhatom neked az életemet, de nem lesz hosszú élet. Felajánlhatom neked a szívemet, de nem tudom, hányat fog még verni. Viszont annyira szeretlek, hogy reményeim szerint nem fog érdekelni, ha önzőségemben arra vágyom, hogy a hátralévő napjaimat, akármennyi is van még belőlük, boldogan éljem le veled. A férjed akarok lenni (...). Soha nem akartam ennyire semmit életemben.

A szerelem nem győzelem, ahol megnyered magadnak azt, akit szeretsz. A szerelem igazából kőkemény vereség. Le kell győzzenek ahhoz, hogy tiszteld és igazán értékelni tudd a másikat.

Ha lenne egy barátod, akiről tudnád, hogy nem fogod többé látni, mit mondanál neki? Ha tehetnél egy utolsó dolgot egy olyan embernek, akit szeretsz, mi lenne az? Mondd ki! Tedd meg! Ne habozz! Semmi sem tart örökké.

Ha úgy érzed, kifosztottak, jegyezd meg jól: senki sem veheti el tőled, ami jog szerint megillet. Ha a tiéd, vissza is fog kerülni hozzád, amikor elérkezik az ideje. Ha valamit sosem kapsz vissza, azt nem neked szánták. Ezt el kell fogadnod, és élned tovább.

Sosem felejtjük el, ha olyasmit teszünk, amit nem lett volna szabad. Az ilyesmi vészjóslóan ott lebeg a tudatunkban (...), és nem hagyja, hogy elfelejtsük.

Szerintem a kíváncsiság jobb a szerelemnél. Mert ha egyszer már voltál szerelmes, tudod mit tehet veled ez az érzés. A kíváncsiság viszont nem ilyen. Amíg csak kíváncsi vagy valakire, addig akármit érezhetsz.

Van egy kisbetűs és van egy nagybetűs életed. Egy hétköznapi életed - és egy ÉLETED. Ha rád nézek, két embert látok. Téged, és azt, akit úgy hívok magamban, hogy TE. Mindkét látás fontos - de a második az IGAZI.

Vágyok valamire, ami különleges. Valamire, ami egyedi, ami szeret, amit szerethetek. Valamire, ahol minden csak úgy jön. Nincs játszma, se kényszer, csak úgy jön, nem kérdez, és elvisz magával oda, ahova soha nem akartam eljutni. Amitől mindig is rettegtem. Valójában nem is bánnám. Úgyis kezd unalmas lenni az, ami van.

Egy barátságot szerintem képtelenség tudatosan felépíteni. Az építteti magát és egyszerűen csak kialakul, ha akar, mindenfajta erőltetés és kényszerítés nélkül. Két ember találkozik, kialakul egy kötelék, vagy valamilyenféle kapcsolat, ami egymáshoz köti őket[...] és onnantól kezdve építgetik a barátságukat. Egymást, azokra a dolgokra alapozva, ami nekik közös. Számukra közös dolgot jelent...
Egy barátságot nem lehet megtervezni és mindegyiket ugyanúgy felépíteni. 

Mindenki különc, és pontosan ez a dolog lényege. Ünnepelnünk kellene az egyediségünket ahelyett, hogy szégyenkezünk miatta. Mindnyájunknak megvannak a magunk hóbortjai. Az emberek sokat ártanak maguknak azzal, hogy igyekeznek elrejteni önmaguk elől valódi énjüket pusztán azért, mert félnek attól, vajon mit gondolnak majd róluk a többiek.

Minden út tartogathat boldogságot.. fájdalmat és valami szépet

Ne keress válaszokat.. sehol sincsen! Néha játszik velünk az Élet
De bízom benne, hogy odafentről segítenek a helyes utat megtalálni..

Lehet, hogy nehéz és olykor kemény.. de ezért érdemes végig csinálni .

Néha csak úgy hagyni kell, hogy a feje tetejére álljon minden. A világ, az életed, minden. Nem összetörni, nem kiakadni, hanem tudni, hogy semmi sem történik véletlenül, és valójában minden a helyén van, vagy legalább úton. Kell, hogy lekössön valami, kell a kuszaság, az unalmas csak árt neked. Örülj a káosznak, hiszen minél nagyobb van körülötted, annál nagyobb rendet tudsz varázsolni. Végül általában mindig a legnagyobb kuszaságból születnek a legjobb dolgok. Szóval csak hagyni kell, hogy minden megtalálja a maga helyét. Hiába is akarnád érteni, úgysem fog menni. Szóval csak türelem.

"Először is tudnod kell, hogy fából vannak a lábaim, mert túl sokat futottam már emberek után! Fából van az egyik kezem, mert volt akiért a fél karomat odaadtam! A másik kezem meg van égve, mert még ezek után is tűzbe tettem érte!! Az mondják nincsenek meg a füleim, mert soha nem hallom meg a tanácsokat, de ezt én nem tudom, hogy igaz-e, mert világ életemben vakon mentem előre!!! Van egy vágás a hátamon, mert volt, amikor nem ismertem tiszteletet és gerinctelen voltam. Ezenkívül van egy vágás a mellkasomon, mert össze volt már törve a szívem!"

Lehet azóta félek az emberektől, mióta megbántottál. Azóta vagyok bizalmatlan, zárkózott, akaratos, célratörő. Eltűnt már belőlem az a naiv, önfeledt, álmodozó kislány. Kiirtottam magamból a sebezhetőséget. Felnőttem. Azt hiszem...

Kíváncsi vagyok mit gondolsz, amikor megpillantasz. Illetve, ...gondolsz egyáltalán rám? Vagy én is csak épp olyan vagyok a szemedben, mint a többi ember? Talán mosolyogsz egy kicsit, amikor meglátsz. Talán sikerül néha egy kis boldogságot csalnom a napjaidba. Talán szereted, ahogy a vicceiden nevetek. Talán a te szíved is ugyanúgy megdobban ilyenkor, ahogy az enyém. Talán...remélem így van.

Lehetnék én flegma is, de nem tudnám megtenni. Nem tudnám azt mondani, hogy húzz el, mert azt akarom, hogy maradj velem. De neked mi jár a fejedben? Mondd, mit szeretnél tőlem? Ha semmit, miért nem mész el? Engem ezzel megbántasz, hát nem érted? Itt vagy velem, de mégsem értelek. Mondd, szeretsz? Vagy egyszerűen csak elviselsz? Várok a válaszra, de nem várhatok örökké!

A siker titka, hogy megtanuld, hogyan használd fel a fájdalmat és az örömöt ahelyett, hogy a fájdalom és az öröm használna ki téged. Ha ezt megtanulod, te tartod kézben az életedet, ha elmulasztod, kiszolgáltatod magad az életnek.

‎"Ne hagyd, hogy a tűz kialudjon benned. Egyik szikra pattanjon a másik után. Még a kételyek mocsarában is. Ne hagyd, hogy a lelkedben élő hős elpusztuljon. A vágyak, melyekre életed magányos pillanataiban gondoltál, de soha nem érted el őket. Valóra válthatod a megálmodott sorsot. Mert létezik. Mert valóság. Mert lehetséges. És a tiéd." Ayn Rand

Barát az, aki előtt nincsenek titkaid. Akitől nem kell tartani, akiben megbízol -akivel ha együtt vagy, úgy érzed, hogy nem vagy egyedül.. És repül az idő . Észre sem veszed, mert ha együtt vagytok, valami időtlen jóérzés tölt el -mintha melegebb volna a levegő, s otthonosabb a hely, ahol ültök... Barát az, akire figyelsz, mert fontos számodra a sorsa. És aki figyel rád, mert fontos számára a te sorsod... Barát az, aki megért -s akit mélységesen megértesz. Nem tudtok egymásnak hazudni. Túl közel van. Mintha magaddal beszélnél ...

Leperegnek az utolsó könnyek, elfelejtjük, hogy van egy álmunk.. A vonatok indulnak és jönnek, de mi nem tudjuk hogy kire várunk.. ♥

Most komolyan. Mégis mit gondolsz, hogy ez majd mindig elég lesz? Egy laza ölelés, mosoly, egy csók, és semmi szenvedély? Csomagold össze, és vidd ahova csak vinni akarod, de nekem nem kell. Ha nincs benne szenvedély, ha csak kihasználsz, akár mehetsz is a fenébe. El, messzire, oda, akinek majd ez pont elég lesz. Mert tudod nekem sohasem lesz az. 

Te és én nem vagyunk egyformák. Más világban élünk, mégis te tanítottad meg nekem, hogy mi az igaz szerelem. Te mutattad meg, hogy mit jelent törődni valakivel és ettől jobb ember lettem. Szeretném ha ezt tudnád, nincs bennem keserűség a történtek miatt, ugyanakkor biztos vagyok abban, hogy ami köztünk volt, igazi volt és örülök, hogy legalább egy kis időre együtt lehettünk. Talán egy pillanatra te is ezt érzed majd, visszamosolyogsz és gyönyörűséggel őrzöd meg közös emlékeinket.

- Miért csinálod mindig ezt velem?
- Micsodát?
- Egy hétig nem beszéltünk. Aztán hirtelen írsz, mintha mi sem történt volna. Eléred, hogy reménykedjek, aztán az orromnál fogva vezetsz. Mert tudod, hogy nem számít, mennyi ideig nem veszel rólam tudomást, mindig itt fogok rád várni.

Azért fényképezünk, mert nem tudunk beletörődni, hogy minden elmúlik, hogy lehetetlen megismételni egy már átélt pillanatot. Azért fényképezünk, mert tudjuk magunkról, hogy felejtünk.

Nem akartam bevallani neki, de lehet, hogy jobban féltem, mint ő. Még egy ember akinek kiadom magam, aki mellett felébredek reggel, akinek az illatától kicsúszik alólam a padló-csak hogy ilyen közhelyes legyek. Az agyam szüntelenül kreálta a kifogásokat, a veszítenivalókat, menekülni akart, de igazából későn kapcsolt. Észrevétlenül szerettem belé♥

Utálom amikor időm van arra, hogy gondolkodjak, olyankor mindig a múltra gondolok, hogy milyen volt.. és, hogy mennyire hiányzik.

Egymásra hangolódva élni az életet, amibe senki sem tud beavatkozni. Láthatatlan szállal kötődni egymáshoz, nincs is ennél jobb. Mert legyetek 2000 km-re egymástól, ugyanúgy érezni fogjátok a másikat. A mozdulatait, a gondolatait, ebbe pedig senki sem zavarhat be.

Néha csak feladnám és tovább sétálnék, választanék egy másik életet, egy egyszerűbbet, kevesebb meglepetéssel és kihívással, aztán meg belegondolok, hogy az a vesztesek játszmája, aztán meg pofozom magam, hogy miért vesztesezem le azt, aki ácsorog, hisz én is azt teszem. Aztán meg ismét jár az agyam, és beugrik, hogy de nem is, mert haladok ám előre, fogják a kezemet, csak minden úgy összefolyik. Olyan nagyon. Nem is értem. Mindenesetre nyugtat, hogy a legjobb tanulók kapják a legnehezebb leckéket.

… A búcsú olyan, mint a halál. Mi garantálja, hogy újra láthatod a másikat? … valahol mélyen mégis szentül hiszel benne, hogy az a gép, ami elvitte, egyszer vissza fogja hozni…

Becsüld meg azokat, akiket szeretsz. Nagyon. Figyelj oda rájuk, törődj velük, adj meg nekik mindent. Szeretetet, törődést, odafigyelést, hiszen sohasem tudhatod, hogy mikor látod őt utoljára.

Megérintesz, érzem. Rám nézel, tudom. De ha mondod, nem biztos, hogy mindig értem...

Van úgy, hogy nem érzel semmit. Legalábbis ezt gondolod. Mintha semmi sem lenne benned. Pedig van. Méghozzá túl sok érzés. Annyi, amennyivel képtelenség lenne elbírni.

Talán ezt rontják el a legtöbben: ragaszkodnak valakihez, aki már rég nem az a valaki, akibe beleszerettek.

Ott akarok melletted lenni, mikor reggel van, csak nézni, mikor nyújtózol egy nagyot, ásítasz, és félálomban megölelsz, s hozzám bújsz. Mindezt ébren. Éberen akarom végignézni. Majd kiszáradt száddal, gyengéden adsz egy puszit a homlokomra, és a fülembe durmogsz, mint egy maci. Ott akarok lenni melletted, mikor kijössz a zuhany alól és vizes, félig pucér testeddel mögém állsz, és a nyakamat puszilgatod, mikor én a kávét csinálom a reggeli zűrzavarban. Ott akarok lenni melletted, miközben elmész és nézni akarom, ahogyan becsukod az ajtót. Ott akarok lenni melletted, mikor hazajössz, megölelsz, és elmondod, hogy milyen volt a napod. Ott akarok lenni melletted és nézni, hogy miként nézel rám. Melletted akarok lenni, amikor álmosan iszod a kakaódat, miközben a TV- ben agybutító műsorokat nézünk, és hozzád bújni, akkor, amikor semmi dolgom sincs, és érezni, hogy biztonságot adsz. Biztonságot ad tested melegsége, és lágysága. Melletted akarok lenni, miközben nevetsz, és együtt akarok veled nevetni, és egymáson nevetni; egymás butaságán. Veled akarok lenni, mikor valami fáj, vagy ha megbántott valaki. Veled akarok lenni, moziba menni, eljátszani hogy hogyan ismerkedtünk meg, újra, s újra. Melletted akarok lenni minden este és reggel, melletted elaludni, hozzád bújni, "miért"- eket feltenni, mint egy 5 éves kisgyerek.

Nem akarok tőled semmit, mégis várom a pillanatot, mikor újra láthatlak... Menekülök a férfiak elől,s a végén a te karjaid közt találom magam....Mi történik velem?... Mi ez a furcsa kettős érzés?... Nem tudom, meddig élek, de ameddig még élek, meg kell tanulnom, milyen az, amikor az ölel magához,akinél ott felejtettem a lelkemet... 

Hálás vagyok mindenkinek, aki valaha szétszedett, mert ezzel lehetőséget adott arra, hogy újra meg újra szembenézzek magammal. Kötelességemnek éreztem, hogy megtaláljam, azt aki vagyok.

Íme egy lista azokról, amiket nem tanítanak az iskolában: nem tanítják meg, hogy hogyan kell szeretni valakit, vagy hogy hogyan legyél híres, hogyan legyél gazdag.. Nem tanítanak meg arra, hogyan sétálj el valakitől, aki csak kihasznál és nem tanítanak meg arra se, mit mondj egy haldoklónak. Néha úgy érzem, az iskolában nem tanítanak semmi igazán fontosat.

~ AKKOR JÖSSZ RÁ , hogy mennyire szeretsz valakit, mikor felmerül a pillanat, hogy talán elveszítheted. Mikor ott van veled, vannak olyan percek, órák, napok, hetek, hogy tudomást sem veszel róla, vagy éppen nem adod meg neki a kellő tiszteletet. Mikor számtalanszor elmondja, hogy vigyázz magadra, s minden erejével azt próbálja neked bizonyítani, hogy te vagy a mindene, nem érdekel, mert tudod hogy ott van, s mindig ott lesz. Igen..ott lesz..csak nem mindegy, hogy mikor és hogyan. Figyelj arra, hogy olyan emberekkel legyél, akik szeretnek! Még ha hibáznak is..senki sem tökéletes, minden embernek vannak hibái, de ha téged elfogadnak így, te is fogadd el őket! ♥

~ NEM AZ a lényeg , hogy mennyire régi egy dal , hanem az , hogy mit jelent számodra .

Álmodtam egy világot magamnak, itt állok a kapui előtt... ♥

Mindig van olyan, aki marad, és olyan is, aki elmegy. Ez másokkal is így van. Ha senki sem tenne semmit, csak azért, mert fél az elválástól, mi lenne? (...) Embernek lenni azt jelenti, hogy képesek vagyunk ezzel a bánattal együtt élni. Ez a szeretet, és az emlékek és az emlékezés. Ha csak ezek egyike is megvan, az erőt adhat ahhoz, hogy tovább élj. Ha ezek közül egy sincs, akkor nem leszel képes tovább élni.