Az élet arról szól, hogy bízz az érzéseidben. Kockáztass! Merj önmagad lenni! Tanulj a múltból. Becsüld meg az emlékeket. És vedd észre; az élet mindig megy tovább!

Az ember egyszer csak rádöbben, hogy vége, végleg. Nincs visszaút, érzi az ember. És ekkor jön el a pillanat, mikor felidézzük, hogy is kezdődött, majd rájövünk, hogy már jóval azelőtt, mint gondoltuk volna. Az emberben ekkor tudatosul, hogy minden csak egyszer történik meg és bármennyire szeretnénk, ugyanaz az érzés már soha nem lesz meg. Soha többé nem érezzük magunkat három méterrel a felhők felett.

"Meg fogom találni a módját, hogy újra lássalak"

Furcsa dolog hazaérkezni. Minden ugyanúgy néz ki, ugyanolyan az illata, ugyanúgy érzel. Aztán rájössz, hogy az egyetlen dolog, ami változott, az te vagy.

Én nem szeretem az álmokat. Becsapnak, elhitetik velem azt, mi nincs. Az álmaimban minden lehetséges, minden valóra válik. De sajnos túl élethűen. Néha elhiszem, hogy az a való, és a szívem érzem, boldog. Egy pillanat alatt megváltozik minden. S már- már az álombeli önmagam lesz, ha csak pár órára is a valós énem. S mikor már minden sikerülne, eltűnt az összes fájdalom a szívemből, s tervezném a jövőt, hirtelen tör rám az ébredés. Szemem könnyes lesz, a torkom összeszorul a fájdalomtól. Minden, ami szép volt, s jó, meg sem történt. Csupán egy kép volt, egy elképzelt világ. Pedig olyan valósnak tűnt, oly tisztán éreztem az élet szépségét. Én inkább nem álmodok többé. Mert fáj az ébredés.

Az élet csupán szenvedések sorozata. Csalódni abban, aki a szívünkben a legelső helyen volt, a legfájdalmasabb dolog. Elveszíteni a vágyainkat, az valóban tragédia. De a fájdalom, ami belülről éget, arra ösztönöz, hogy ne adjuk fel. Nem élhetünk életünk végéig a múlt árnyékában. Egyszer majd mindenki megtalálja a jobbat, az álmait, mindazt amiért, és akiért élni, küzdeni érdemes. És akkor majd a múlt már csak egy emlék marad, ami akár a jövőnk is lehetett volna.

Nem akarok úgy felébredni egy nap, hogy ráébredjek: már túl késő ahhoz, hogy megtegyem azokat a dolgokat, amiket akartam.

Ha változást akarsz a világban, a változást magadon kell elkezdened.

 „Valahányszor elindulsz otthonról, húzd be az állad, emeld fel a fejed, és szívd tele a tüdőd levegővel, idd be a napfényt, köszöntsd mosolyogva a barátaidat, és szívvel-lélekkel szoríts mindenkivel kezet. Ne félj attól, hogy félreértenek, és egy pillanatig se törődj az ellenségeiddel. Döntsd el határozottan mi a szándékod, aztán pedig egyenesen törj a cél felé. Legyen szemed előtt a magasztos cél, amit kitűztél magad elé - és akkor egy idő múlva észreveszed, hogy öntudatlanul is megragadod azokat a lehetőségeket, amelyek vágyaid teljesüléséhez szükségesek, ugyanúgy, ahogy a korallállatka kiválasztja a tenger habjaiból mindazt, amire szüksége van. Képzeld önmagadat annak a tehetséges, komoly, hasznos embernek, aki lenni akarsz, és ez a gondolat óráról órára jobban átalakít majd, hogy saját eszményedet megközelítsd… A gondolat minden, őrizd meg e helyes lelki magatartást: a bátorság, az őszinteség, a jó kedély szellemét. A gondolkozás szinte alkotás. Minden jó dolognak a vágy a szülője, és minden őszinte imádságot meghallgat az ég. Olyanokká leszünk, amilyenekké szívünk mélyén lenni szeretnénk.”

„Ott ült a padon, könnyek peregtek az arcán, és tudni akarta, amit minden gyerek tudni akar, amikor valaki, akit szeretett, hirtelen eltűnik a színről: miért történik, miért velem történt, van ennek valami oka, vagy csak egy őrült rulett kerék forog? Ha jelent valamit, akkor mit kezdjek vele? Ha semmit nem jelent, akkor hogyan viseljem el?”

Majd jön, akit keresek, ha akar. Annyira akartam a lényeget, hogy kiugrott a kezeim közül, és a nagy kapkodásban elfelejtettem, hogy valójában én mit akarok, én ki vagyok. A boldogság közel van, itt van az orrunk előtt, csak nem látjuk.

Túl sok ember törekszik arra, hogy az legyen, mint amit mások elvárnak tőle, de ez semmit sem jelent. A lényeg az, hogy önmagad legyél!

Ez egy végtelen játék, amit te meg én játszunk. Próbállak megérteni, mert olyan bonyolult vagy nekem és amikor azt hiszem kész, ismerlek.. teszel valami furcsát, ami érthetetlen számomra. De mi van, ha megunom a próbálkozást, hogy megértselek?! Mi van, ha belefáradok a játékba? Mi van, ha feladom, és te nyersz?! Boldog lennél? Vagy ez nem a győzelemről szól? Azt hiszem, ez magáról a játékról szól. Élvezzük a játékot. Nem fontos, ki is a győztes, ez egy végtelen játék, ami boldoggá tesz minket.

http://fbeccaidezetek.blogspot.hu/

Mindegy, hogy mit viselsz…nekem akkor is te vagy a leggyönyörűbb nő a világon.

Mindig emlékezni fogok!

Légy büszke arra, amit eddig elértél, s higgyél abban, hogy milyen messze tudsz még elmenni.

Mind azt hisszük, nagyok leszünk, és kicsit csalódunk, ha reményeink nem valósulnak meg. De néha a reményeink alaptalanok. Néha amire számítunk, könnyen elhalványul amellett, ami váratlanul ér. Miért ragaszkodunk a reményeinkhez? Mert amire számítunk, az tartja bennünk a lelket. A reményeink tartanak talpon. Amire számítunk, az csak a kezdet. Amire nem számítunk, attól változik meg az életünk.

‎"Vannak az életünkben olyan események, amelyekről - miközben javában zajlanak még - tudjuk, hogy sohasem felejtjük el őket. Ilyen egy-egy jó beszélgetés, egy ölelés, néha egy szép zene; amíg éled, egy hang azt mondja benned: szívd magadba jó mélyen ezt az élményt, mert ebből kell táplálkoznod egy életen át! Ne felejtsd el!... Ide vissza kell találnod, mindig!"

Sziasztok :) Holnaptól újra jönnek az idézetek. Puszi nektek :)

Kedves Olvasóim. Pár napig nem fogok tudni friss idézeteket hozni nektek, mert oda vagyok nyaralni :) De amint lesz egy kis időm mrgpróbálok írni ;) Addig is a régebbi idézeteket olvasgassátok és ha hazajövök bepótolom ;)

„Kockáztatnunk kell - mondta. Csak akkor érthetjük meg az élet csodáját, ha hagyjuk, hogy a váratlan megtörténjen.  Isten mindennap ad nekünk egy pillanatot, amikor megváltoztathatunk mindent, ami boldogtalanná tesz. S mi mindennap úgy teszünk, mintha nem vennénk észre ezt a pillanatot, mintha nem is létezne, mintha a ma ugyanolyan lenne, mint a tegnap, és semmiben sem különbözne a holnaptól. De aki résen van, az észre fogja venni a mágikus pillanatot. Bármikor meglephet minket: reggel, amikor bedugjuk a kulcsot a zárba, vagy az ebéd utáni csöndben, és a nap bármelyik percében, amelyik nem látszik különbözőnek a többitől. Mert ez a pillanat létezik, és ebben a pillanatban a csillagok minden ereje belénk száll, és segítségükkel csodákra leszünk képesek. A boldogság sokszor áldás - de általában meg kell harcolnunk érte. A mágikus pillanat segít, hogy megváltozzunk, és elinduljunk az álmaink után. Lehet, hogy szenvedni fogunk, nehéz pillanatokat élünk át, és sok csalódás ér - de ennek egyszer vége lesz, és nem hagy gyógyíthatatlan sebeket. És amikor túl vagyunk mindenen, emelt fővel tekinthetünk vissza.

Szerencsétlen, aki nem mer kockáztatni. Lehet, hogy soha nem csalódik, soha nem ábrándul ki, és nem is szenved úgy, mint azok, akik egész életükben egyetlen álmot követnek. De amikor visszatekint - hiszen mindannyian visszatekintünk-, meghallja, amit a szíve súg: "Mit csináltál azzal a rengeteg csodával, amit Isten elhintett a hétköznapjaidban? Mit csináltál azokkal a talentumokkal, amelyeket rád bízott a Mestered? Elástad mindet egy mély gödörbe, mert féltél, hogy elveszíted őket. Íme hát az örökséged: a bizonyosság, hogy eltékozoltad az életed."

Szerencsétlen az, aki hallja ezeket a szavakat. Mert ettől kezdve már ő is hinne a csodákban, életének mágikus pillanatait azonban örökre elveszítette."

Mindig azt mondd, amire gondolsz. Ha szeretsz valakit, mondd meg neki. Ne félj kifejezni önmagad. Nyújtsd ki a kezed, és mondd meg a másiknak, hogy mit jelent a számodra. Mert mire eldöntöd, hogy melyik a megfelelő időpont, már túl késő lehet.

Azzal töltjük az életünket, hogy olyan dolgokra várunk, amiket nem birtokolunk - sohasem szakítunk időt és látjuk meg azt, amink valójában van.

„Te magad vagy azaz erő, amely életre hívja a történéseket - a jót, a rosszat egyaránt. Rajtad áll, melyikre tartod magad érdemesnek: helyes gondolkodással a szerencsét idézed meg, vagy gondolkodás nélkül cselekszel, és bajokat zúdítasz az életedre. Rajtad múlik, bearanyozod-e napjaidat vagy feketére fested magad körül a világot.”

„Többet jelent az, hogy kik vagyunk valójában, mint az, hogy mások minek hisznek minket."