Én nem szeretem az álmokat. Becsapnak, elhitetik velem azt, mi nincs. Az álmaimban minden lehetséges, minden valóra válik. De sajnos túl élethűen. Néha elhiszem, hogy az a való, és a szívem érzem, boldog. Egy pillanat alatt megváltozik minden. S már- már az álombeli önmagam lesz, ha csak pár órára is a valós énem. S mikor már minden sikerülne, eltűnt az összes fájdalom a szívemből, s tervezném a jövőt, hirtelen tör rám az ébredés. Szemem könnyes lesz, a torkom összeszorul a fájdalomtól. Minden, ami szép volt, s jó, meg sem történt. Csupán egy kép volt, egy elképzelt világ. Pedig olyan valósnak tűnt, oly tisztán éreztem az élet szépségét. Én inkább nem álmodok többé. Mert fáj az ébredés.