Úgy értem, szokd meg a változást. Ha jó, ha rossz meg kell, hogy történjen. Nem mi választjuk az időt, a velejáró cselekedetet, és a benne szereplő embereket. De végül is, oly mindegy; ami most megváltozik, a jövőben hasznodra lesz.

Úgy elmondanám neki, hogy hiányzik.. De nem veszíthetem el a büszkeségem a szemébe. Tűrni fájdalmasabb, de kifizetődőbb..

Köszönöm. Folyton csak köszönök mindent, minden egyes szavadat felém. Sokat tanultam tőled. Annyira szeretném, ha boldog lennél. Abba a mosolyba még sokan bele fognak szeretni, hidd el, tudom.. Hiányozni fog mindened.. a nevetésed, az érintésed. És tudom, vissza fogom sírni!

Csak hülye kislányok vagyunk, akik túl könnyen esnek szerelembe, túl hangosan nevetnek, tiszta idiótaként viselkednek, sokkal drámaibbá teszik az életüket, mint kellene, túl sok hülyeségről beszélnek, és egymás nélkül teljesen elveszettek lennének.♥

Van a kávé... a fekete. Olyan, mint az élet. Sötét és keserű.
És van a kávéház. Ahol nem a kávé a legfontosabb, hanem a találkozás.
A beszélgetés. Két ember beszél, beszél, beszél, és egy napon a kávé más értelmet nyer. Átalakul érzelmekké. Többé már nem egyszerű kávé, hanem barátság, szeretet, vagy éppen szerelem. Az iránt, akivel a kávézás élményét az ember megosztja. Attól kezdve minden csésze kávé ezt jelenti. A másikat. Még akkor is, ha nincs jelen. Emléke, emlékeztetője lesz.
És ekkor már nem sötét, és nem keserű. 

"Nekem a szabadság kell. A levegő, a tér, hogy ne öljenek meg egyetlen pillantással, gondolattal, hogy ne érezzem azt, hogy nem jó az, ami vagyok. Még egyszer nem vagyok hajlandó elviselni azt, hogy háttérbe szorítsanak. Nem választok rosszul, most már nem fogok. Nem kell olyan, aki nem tisztel, nem becsül, és nem örül nekem, velem; minek kellene. Mit tudnék én kezdeni vele? Ám addig, amíg ilyen nincs, élvezem azt, ami vagyok, így nem is hiányzik senki. A mosolyt, az életet, amit nap, mint nap kiszínezek, és kérdés nélkül lepakolom magam elé, vigye akinek kell, nálam aztán van belőle bőven. Hiszen addig jó, amíg meg tudod találni magadban a gyereket, az idiótát, az őrültet, azt, aki a hétfő reggelt nem szürkének, hanem kávé nélkül is varázslatosnak látja."

Igazából lehet, hogy még szereted, bár már nem úgy, de érzel valamit. Valamit, amit nem tudsz elvágni, hiába gondoltad, hogy majd jó lesz. Hogy menni fog. Nem. Ami lezáratlan, az az is marad. Senki sem fogja helyetted lezárni, megoldani, elbúcsúzni. Az élet túl rövid. Zárj le mindent, és semmit se vigyél magaddal tovább feleslegesen. Csak lehúz, és egyébként is: visszatér, leginkább akkor, amikor nem is várnád. Azt meg nem te választod meg, hogy épp jó időben teszi-e.

Sokak számára a tetoválás nem csupán divat, egyre többen vannak akik azért tetováltatják magukat, mert így akarják kifejezni, megvalósítani önmagukat. Minden egyes tetoválás egyfajta üzenet a külvilágnak, de a viselője számára is fontos mondanivalót hordoz. :)

"Minden ember különleges. Mindenkiben ott ragyog a fény. Benned is. Ne hagyd, hogy a sötétség kioltsa a fényed. Ne hagyd, hogy elhitessék veled, hogy kevesebb vagy, mint mások. A világot is képes vagy megváltoztatni, ha igazán akarod. Erőd kifogyhatatlan, bátorságod végtelen. De csak addig, amíg el nem kezdesz kételkedni magadban. Nem akkor veszítesz, amikor másodikként lépsz át a célvonalon. Nem akkor van vége, amikor elesel. Emlékezz: Akkor veszítesz, amikor elhiteted magaddal, hogy vesztettél. Ha úgy indulsz neki a küzdelemnek, hogy Te itt biztosan nem nyerhetsz. A gondolatnak varázslatos ereje van. Csak úgy, mint ahogy a hitnek is. Higgy istenben, higgy a sorsban, higgy, amiben akarsz... de a legfontosabb, hogy sose add fel az önmagadba vetett hited. Soha! Lepd meg a hitetleneket, forgasd fel a világot. Merj különleges lenni! Tégy csodát! Szeress örökké! Élj úgy, hogy semmit se bánj. Nem számít, hogy hányszor esel el. A lényeg, hogy mindig felállj, és küzdj tovább az álmaidért. A lehetetlen csak a fejedben létezik."

Minden egyszerűbb volt, mint vártam: összeillettünk, mint egy kirakós két darabja, melyek azért készültek, hogy kiegészítsék egymást. Ez titokban nagy elégedettséggel töltött el. Testileg ugyanannyira passzoltunk, mint minden más szempontból. A tűz és víz valahogy úgy létezett együtt, hogy nem oltotta ki egymást. Újabb bizonyíték arra, hogy hozzá tartozom.

Tudod, különlegesnek lenni egy dolog, míg fontosnak lenni már egészen más. ‘Különleges’ az a valaki, akit sosem fogsz elfelejteni az életed során. ‘Fontos’ pedig az, akire egész életedben szükséged lesz. Az élet pont attól olyan nehéz, hogy az esetek többségében ez a két személy nem ugyanaz. ...viszont arra, hogy ki különleges, és ki fontos, sokszor csak túl későn döbbenünk rá.'

'Amikor 5 éves voltam anya azt mondta, a boldogság a kulcs egy szép élethez. Amikor iskolába mentem, és megkérdezték, mi akarok lenni, ha nagy leszek, azt írtam "boldog". Azt mondták, hogy rosszul értelmeztem a kérdést. Azt mondtam, rosszul értelmezték az életet.'

Néha olyan jó sírni egy kicsit... Elhúzni a függönyt, ráülni az ágyra, betakarózni egy meleg pokrócba, felvenni a fejhallgatót, lassú, érzelmes zenét hallgatni amihez kötődsz , közbe nézni ki az ablakon és sírni. Hol a szerelem, hol a csalódottság, hol a kudarc, hol a magány, hol egyszerűen csak az élet miatt. Nem zokogni, csak könnyezni. Kiereszteni magadból azt amit érzel. Tisztázni a dolgokat. Kibékülni azzal aki benned van. Majd megnyugodni, bemászni a takaró alá s tudni, hogy soha nincsen soha..

A döntès mindig nehèz. Választhatsz barátságot, szerelmet vagy egyszerre mindkettôt. De a szerelem kizárja a barátságot. Túl fájdalmas is lenne ha békésen kéne tűrd a másik jelenlétét miközben a szíved szakad meg. Tagadni az érzéseket lehet, de nem éri meg. Próbálkozni, élni, szeretni és elengedni kell azt aminek mennie kell. Talán ennyi az élet titka. 

Egy kis pillangót kergetek, mióta csak élek, s soha nem figyelek, mikor hova lépek, ő pedig csak csendben messze elrepül, s néha néha, a távolban újra előkerül, tudom úgysem lesz enyém mégis szaladok, ......de az évek során egyre lassabban haladok, a körülvevő emberek csak néznek rám bután, én pedig csak futok...futok az álmaim után...

Rengeteg idő telt el, mióta utoljára beszéltünk. Rájöttem arra, hogy már nem kereslek, már nem érdeklődöm utánad. Azóta más vagyok. Az idő tett ilyenné. Az az idő, amit sírva töltöttem, azon agyalva, hogy miért mentél el, és miért hagytál magamra?! Ma már.. Ezt lezártam. Rájöttem, hogy bármennyit sírhatok, semmi sem történne. Most boldog vagyok. Nélküled!

 

Felajánlhatom neked az életemet, de nem lesz hosszú élet. Felajánlhatom neked a szívemet, de nem tudom, hányat fog még verni. Viszont annyira szeretlek, hogy reményeim szerint nem fog érdekelni, ha önzőségemben arra vágyom, hogy a hátralévő napjaimat, akármennyi is van még belőlük, boldogan éljem le veled. A férjed akarok lenni (...). Soha nem akartam ennyire semmit életemben.

A szerelem nem győzelem, ahol megnyered magadnak azt, akit szeretsz. A szerelem igazából kőkemény vereség. Le kell győzzenek ahhoz, hogy tiszteld és igazán értékelni tudd a másikat.

Ha lenne egy barátod, akiről tudnád, hogy nem fogod többé látni, mit mondanál neki? Ha tehetnél egy utolsó dolgot egy olyan embernek, akit szeretsz, mi lenne az? Mondd ki! Tedd meg! Ne habozz! Semmi sem tart örökké.

Ha úgy érzed, kifosztottak, jegyezd meg jól: senki sem veheti el tőled, ami jog szerint megillet. Ha a tiéd, vissza is fog kerülni hozzád, amikor elérkezik az ideje. Ha valamit sosem kapsz vissza, azt nem neked szánták. Ezt el kell fogadnod, és élned tovább.

Sosem felejtjük el, ha olyasmit teszünk, amit nem lett volna szabad. Az ilyesmi vészjóslóan ott lebeg a tudatunkban (...), és nem hagyja, hogy elfelejtsük.

Szerintem a kíváncsiság jobb a szerelemnél. Mert ha egyszer már voltál szerelmes, tudod mit tehet veled ez az érzés. A kíváncsiság viszont nem ilyen. Amíg csak kíváncsi vagy valakire, addig akármit érezhetsz.

Van egy kisbetűs és van egy nagybetűs életed. Egy hétköznapi életed - és egy ÉLETED. Ha rád nézek, két embert látok. Téged, és azt, akit úgy hívok magamban, hogy TE. Mindkét látás fontos - de a második az IGAZI.

Vágyok valamire, ami különleges. Valamire, ami egyedi, ami szeret, amit szerethetek. Valamire, ahol minden csak úgy jön. Nincs játszma, se kényszer, csak úgy jön, nem kérdez, és elvisz magával oda, ahova soha nem akartam eljutni. Amitől mindig is rettegtem. Valójában nem is bánnám. Úgyis kezd unalmas lenni az, ami van.

Egy barátságot szerintem képtelenség tudatosan felépíteni. Az építteti magát és egyszerűen csak kialakul, ha akar, mindenfajta erőltetés és kényszerítés nélkül. Két ember találkozik, kialakul egy kötelék, vagy valamilyenféle kapcsolat, ami egymáshoz köti őket[...] és onnantól kezdve építgetik a barátságukat. Egymást, azokra a dolgokra alapozva, ami nekik közös. Számukra közös dolgot jelent...
Egy barátságot nem lehet megtervezni és mindegyiket ugyanúgy felépíteni. 

Mindenki különc, és pontosan ez a dolog lényege. Ünnepelnünk kellene az egyediségünket ahelyett, hogy szégyenkezünk miatta. Mindnyájunknak megvannak a magunk hóbortjai. Az emberek sokat ártanak maguknak azzal, hogy igyekeznek elrejteni önmaguk elől valódi énjüket pusztán azért, mert félnek attól, vajon mit gondolnak majd róluk a többiek.

Minden út tartogathat boldogságot.. fájdalmat és valami szépet

Ne keress válaszokat.. sehol sincsen! Néha játszik velünk az Élet
De bízom benne, hogy odafentről segítenek a helyes utat megtalálni..

Lehet, hogy nehéz és olykor kemény.. de ezért érdemes végig csinálni .

Néha csak úgy hagyni kell, hogy a feje tetejére álljon minden. A világ, az életed, minden. Nem összetörni, nem kiakadni, hanem tudni, hogy semmi sem történik véletlenül, és valójában minden a helyén van, vagy legalább úton. Kell, hogy lekössön valami, kell a kuszaság, az unalmas csak árt neked. Örülj a káosznak, hiszen minél nagyobb van körülötted, annál nagyobb rendet tudsz varázsolni. Végül általában mindig a legnagyobb kuszaságból születnek a legjobb dolgok. Szóval csak hagyni kell, hogy minden megtalálja a maga helyét. Hiába is akarnád érteni, úgysem fog menni. Szóval csak türelem.

"Először is tudnod kell, hogy fából vannak a lábaim, mert túl sokat futottam már emberek után! Fából van az egyik kezem, mert volt akiért a fél karomat odaadtam! A másik kezem meg van égve, mert még ezek után is tűzbe tettem érte!! Az mondják nincsenek meg a füleim, mert soha nem hallom meg a tanácsokat, de ezt én nem tudom, hogy igaz-e, mert világ életemben vakon mentem előre!!! Van egy vágás a hátamon, mert volt, amikor nem ismertem tiszteletet és gerinctelen voltam. Ezenkívül van egy vágás a mellkasomon, mert össze volt már törve a szívem!"

Lehet azóta félek az emberektől, mióta megbántottál. Azóta vagyok bizalmatlan, zárkózott, akaratos, célratörő. Eltűnt már belőlem az a naiv, önfeledt, álmodozó kislány. Kiirtottam magamból a sebezhetőséget. Felnőttem. Azt hiszem...

Kíváncsi vagyok mit gondolsz, amikor megpillantasz. Illetve, ...gondolsz egyáltalán rám? Vagy én is csak épp olyan vagyok a szemedben, mint a többi ember? Talán mosolyogsz egy kicsit, amikor meglátsz. Talán sikerül néha egy kis boldogságot csalnom a napjaidba. Talán szereted, ahogy a vicceiden nevetek. Talán a te szíved is ugyanúgy megdobban ilyenkor, ahogy az enyém. Talán...remélem így van.

Lehetnék én flegma is, de nem tudnám megtenni. Nem tudnám azt mondani, hogy húzz el, mert azt akarom, hogy maradj velem. De neked mi jár a fejedben? Mondd, mit szeretnél tőlem? Ha semmit, miért nem mész el? Engem ezzel megbántasz, hát nem érted? Itt vagy velem, de mégsem értelek. Mondd, szeretsz? Vagy egyszerűen csak elviselsz? Várok a válaszra, de nem várhatok örökké!

A siker titka, hogy megtanuld, hogyan használd fel a fájdalmat és az örömöt ahelyett, hogy a fájdalom és az öröm használna ki téged. Ha ezt megtanulod, te tartod kézben az életedet, ha elmulasztod, kiszolgáltatod magad az életnek.

‎"Ne hagyd, hogy a tűz kialudjon benned. Egyik szikra pattanjon a másik után. Még a kételyek mocsarában is. Ne hagyd, hogy a lelkedben élő hős elpusztuljon. A vágyak, melyekre életed magányos pillanataiban gondoltál, de soha nem érted el őket. Valóra válthatod a megálmodott sorsot. Mert létezik. Mert valóság. Mert lehetséges. És a tiéd." Ayn Rand

Barát az, aki előtt nincsenek titkaid. Akitől nem kell tartani, akiben megbízol -akivel ha együtt vagy, úgy érzed, hogy nem vagy egyedül.. És repül az idő . Észre sem veszed, mert ha együtt vagytok, valami időtlen jóérzés tölt el -mintha melegebb volna a levegő, s otthonosabb a hely, ahol ültök... Barát az, akire figyelsz, mert fontos számodra a sorsa. És aki figyel rád, mert fontos számára a te sorsod... Barát az, aki megért -s akit mélységesen megértesz. Nem tudtok egymásnak hazudni. Túl közel van. Mintha magaddal beszélnél ...

Leperegnek az utolsó könnyek, elfelejtjük, hogy van egy álmunk.. A vonatok indulnak és jönnek, de mi nem tudjuk hogy kire várunk.. ♥

Most komolyan. Mégis mit gondolsz, hogy ez majd mindig elég lesz? Egy laza ölelés, mosoly, egy csók, és semmi szenvedély? Csomagold össze, és vidd ahova csak vinni akarod, de nekem nem kell. Ha nincs benne szenvedély, ha csak kihasználsz, akár mehetsz is a fenébe. El, messzire, oda, akinek majd ez pont elég lesz. Mert tudod nekem sohasem lesz az. 

Te és én nem vagyunk egyformák. Más világban élünk, mégis te tanítottad meg nekem, hogy mi az igaz szerelem. Te mutattad meg, hogy mit jelent törődni valakivel és ettől jobb ember lettem. Szeretném ha ezt tudnád, nincs bennem keserűség a történtek miatt, ugyanakkor biztos vagyok abban, hogy ami köztünk volt, igazi volt és örülök, hogy legalább egy kis időre együtt lehettünk. Talán egy pillanatra te is ezt érzed majd, visszamosolyogsz és gyönyörűséggel őrzöd meg közös emlékeinket.

- Miért csinálod mindig ezt velem?
- Micsodát?
- Egy hétig nem beszéltünk. Aztán hirtelen írsz, mintha mi sem történt volna. Eléred, hogy reménykedjek, aztán az orromnál fogva vezetsz. Mert tudod, hogy nem számít, mennyi ideig nem veszel rólam tudomást, mindig itt fogok rád várni.

Azért fényképezünk, mert nem tudunk beletörődni, hogy minden elmúlik, hogy lehetetlen megismételni egy már átélt pillanatot. Azért fényképezünk, mert tudjuk magunkról, hogy felejtünk.

Nem akartam bevallani neki, de lehet, hogy jobban féltem, mint ő. Még egy ember akinek kiadom magam, aki mellett felébredek reggel, akinek az illatától kicsúszik alólam a padló-csak hogy ilyen közhelyes legyek. Az agyam szüntelenül kreálta a kifogásokat, a veszítenivalókat, menekülni akart, de igazából későn kapcsolt. Észrevétlenül szerettem belé♥

Utálom amikor időm van arra, hogy gondolkodjak, olyankor mindig a múltra gondolok, hogy milyen volt.. és, hogy mennyire hiányzik.