Ha nincs ellene kifogásod, jobb szeretném, ha nem takarnád el az arcod. Már eddig is túl sokáig nélkülöztem... tovább már nem bírnék meglenni nélküle.

A hiány olyan, mint egy sajgó pont a szívemben. Sokkal jobb érzés, mint amikor dühös voltam rá, vagy ami még rosszabb, amikor nem engedtem, hogy bármit is érezzek iránta. A hiánya azt jelzi, hogy szeretem.

Ha nem gondolsz is rám ezer évig, én egy órán belül ezerszer gondolok majd rád.

" Én elhiszem, hogy nagyon szép, nagyon jó, és hogy nagyon szerelmes vagy. Lehet, hogy ő is... de ne felejtsd el, hogy kell élni nélküle...
-De szeret!!! És te is ezt mondtad!
-Az lehet…, de tudod,: egyszer mindennek vége.. így a szerelemnek is...
-Lehet, hogy szerelmünk elmúlik..., de akkor is ottmarad a szeretet…, az pedig sosem múlik el..."

"Dehiszen Szeretlek! Hogy mondjam még el? Vagy le kell írnom hogy elhidd??"

"Megtanítottál élni, és azt is megtanítottad, hogy szerethet igazán az ember. Megmutattad a célomat, és valódi álmaimat. Mindezt tudtomon kívül. Meg kell hagyni.. értesz a szívemhez…"

"A tündérmesék: -jók, mert fejlesztik a képzelőerőt. -Rossz, mert elfeledteti, hogy az élet nem mese..."

"Egy éjszakán te is fogsz majd sírni, mert rájössz hogy késő , mert hiányzik, és mert ő volt az egyetlen, ki boldoggá tudott volna tenni..."

" A világon a legcsodálatosabb érzés, amikor óriás szemeiddel rám nézel kedvesen. Mosolyogsz és nyomsz egy puszit a számra. Majd hozzám bújsz és halkan súgod: Szeretlek kedvesem"

Ez nevetséges, eltelt egy hónap és valamiért nem tudok
túl lenni rajtad! De erősebb vagyok nálad; most már elég ebből; nem fogok többé lehajtott fejjel járni! Több vagyok, mint egy utánad síró szürke ember…!

Akkor mondható valaki igaz barátnak, ha már az eltitkolt pillantásodból is pontosan tudja, mi jár a fejedben.

Amire úgy gondolsz, hogy "én ugyan sosem fogok ilyet csinálni!", hidd el, eljön az ideje, amikor pont az ellenkezőjét fogod mondani, és megteszed.

Azt bizonygattam, hogy élvezni fogom.. mégis mikor eljött a pillanat, ugyanúgy fájt, mint neked..

Nem tudom, de érzem… Mintha érezném, hogy Szeretsz… De olyan sok a kétség és nem jön rá felelet. Félelem mar szívembe, hogy csak egy pillanatnyi érzés vagyok. Csak pillanatig szeretsz és félted a szerelmemet… Elgondolkodtat, mit jelentek neked… Vajon gondolsz-e rám, mikor nem vagyok veled… Szeretném azt hinni, Hogy BENNED élek és Szeretném azt hinni, erőt adok és boldogságot. Szeretném azt hinni, hogy épp erre vágytál,épp ilyen valakire, aki ezt kínálja neked. Nem vagyok se jó, se szép, se okos, es gazdag. … és tökéletes sem… De tudatomon és akaratomon kívül, úgy, hogy mellettem sem voltál, érted jobbá váltam… .. – azt hiszem….

Kétely? Remény? Boldogan szomorúság? Fura, hogy vagy nekem. Fura, hogy úgy vagy nekem, hogy nem vagy sehogyan sem. Nem érek hozzád. Nem merek hozzád érni. De nézlek. Fürkészem mosolyod, a tekinteted. Várok. És élvezem azt,  ami jut nekem. S ha csak EGY mosolyt tudok arcodra csalni egy nap, már az is elég, mert akkor igazán az „enyém” vagy. Remélek? Mint oly régóta… Megtaláltam BENNED azt, amire oly sokáig vágytam. Küzdenem kellene? Nem vagyok elég bátor. De hiszem, hogy a Szememben Olvasol és a Szívemet Látod.

Kezem teszem szívedre, mintha minden pillanat az első és utolsó lenne. Őrizlek magamban némán és hallgatag hisz menedékem vagy. Szeretlek és elengedlek, ha menni akarsz... Ha maradni? Segítek Neked! Nem kell félned Kedvesem, hisz a legkedvesebb vagy nekem, akkor is, ha mégsem vagy jelen.

"Különös, de hiába tudod, hogy így kellett lennie, amikor tényleg véget ér, mindig gyötörni kezd a lelkiismeret...: Vajon helyesen cselekedtem? "

"Szerelem az, amikor fuldokolsz a félelemtől, hogy eltűnhet az életedből, és amikor nem tudsz enni a szomorúságtól. Amikor lelked olyan darabokban van, hogy sok idő kell hozzá, hogy össze tudd szedni magad. Amikor nem tudsz másra gondolni, csak Ő jár a fejedben és hiába bánt, nem tudsz haragudni rá. Amikor olyat is megtennél, amit addig el sem tudtál volna képzelni. "

"A szerelem az, amikor csendes nyugalommal csak átöleled és tudod, az életedet is rábíznád. Mikor biztonságban érzed magad és akármilyen baj ért, akármilyen zaklatott vagy..., mellette megnyugszol. Ahogy némán a szemedbe néz és csak megszorítja a kezed... Mikor olyan titkaid is elmondod neki, amiket még te sem tudtál azelőtt magadról. És ha reggel kinyitod a szemed, ott fekszik melletted, gyűrötten, kócosan, mégis boldog vagy."

Ha egy ismerős megölel, amikor szomorú vagy, - az kicsit jobb kedvre derít. Ha egy cimbora megpaskolja a hátadat, amikor szomorú vagy, attól már jókedved lesz. Ha egy barát megfogja a kezedet, amikor szomorú vagy, attól boldog leszel. Ha a szerelmed amikor szomorú vagy, csak ott van melletted, és érzed, hogy szeret, az fölér mindennel a világon"

Érzed a bőre melegét a testeden és minden nappal, egyre erősebben elszorítja torkod egy érzés... Elkap egy nagyon rég feledett kábulat... Hogy is lehetne megfogalmazni? .... Amikor nem érted a mosolyt az ajkadon... Amikor nyugalom tölti el a lelked... Amikor csak a közös percet várod... Egy lopott csókot, egy mámoros éjszakát... A keze simításást... És kezdetben nem érted miért? Szereted nézni, ahogy csendben alszik melletted.. Szereted érzeni illatát a szoba sötétjében és érezni az ölelő karja biztonságát... Aztán szép lassan rájössz.. és átjárja tested minden apró zúgát a felismerés, hogy Szereted!

Sokáig képesek vagyunk magányban élni, de amint megérint a szele a boldogságnak és a szerelemnek, törődésre vágyunk. Nem kell beszéd. Elég egy mozdulat, egy ölelés. S ha valaki olyasvalakitől kapjuk a boldogságot, ki előtte bánatot és könnyeket hagyott maga után, még inkább vágyjuk... Nem azért ölellek, mert soha többé nem lehet... Egyszerűen csak azért, mert számomra mindennél többet ér az a pillanat. Bátor vagyok és erős és mosolygom a világra, ha a karjaidba zársz... Nincs akkor kétely és nincs több kérdés. De ha elengedsz, előtörnek a gondolatok, kikúsznak a sötétből az árnyak és félelmek. Ölelj engem, amíg elmúlik belőlem az összes kárhozat!!!

Az idő gyorsan halad és nem kérdi meg, meg szeretnénk-e állni. Az idő múlik és feledésbe merülnek lassan a régi szerelmek, a régi nyomasztó emlékek... Az idő megszépíti mindazt, ami régebben fájt és a szívünket nyomasztotta... Az élet új lehetőségeket tesz útunkba és rajtunk múlik, megállunk-e... Én megálltam melletted és mindenért hálás vagyok az életnek. Megtanultam szeretni, megtanultam őszintén élni. Megtanultam, hogy a múlt fájdalmain, csak saját magunk vagyunk képesek túllépni. Nem engedhetjük, hogy a múlt kísértse a mindennapjainkat és bár mindig visszaköszön majd, egy mosollyal emlékezve, le kell zárnunk azt. Fájdalmat kaptam és okoztam is sokat az életemben. Sajnálom, hogyha bántottam bárkit is... Nem akartam... Az ember önző. Annak kell lennie. Csak a saját boldogságunk a fontos. Nem áldozhatjuk fel magunkat más ember boldogságának az oltárán, miközben nem azt kapjuk, amire egész életünkben vártunk... Én tőled azt kapom, ami boldoggá tesz... és szeretném neked azt adni, amitől boldog leszel te is melettem. S ha visszanyúl utánunk a múlt, csak összebújunk... Megszorítjuk egymás kezét... ...mert külön-külön gyengék vagyunk... De együtt legyözünk mindent!

"Mindennek megvan a maga oka. Ahogy valaki viselkedik annak is. Csak az ok, nem mindig az, amit hiszünk!” Hittem mindenben régen és megpróbáltam valóra váltani egy álmot. Azt hittem, egy kopottfénykép maradok majd... Reméltem csak, hogy egyetlen könnycsepp leszek majd... Múlik az idő és túl későn ébredtél rá, hogy hiányzom...., Túl későn fogta fel eszed és szíved, hogy amit adtam, amit kaptál, az elég lett volna neked egy életre... Csak most látom, több könnycseppben bújik meg emlékem, mint hittem volna. A fényképem nem porosodik, mert mindig letörlöd. Megörzöm emléked. Bárcsak te is hagynád, hogy arcom megfakuljon szívedben."

"Minden nap, s minden óra perctöredékében itt vagy
a fejemben, a lelkemben. Minden szavamban, tettemben és gondolatomban. Nem tudom, mi ez… Nem tudom, mit hozhat a holnap még… De bennem élsz, és senki nem létezik, ki ezt tőlem elvehetné!"

Egy ilyen szép szerelem csak egyszer adódik az életben… Ha elfordulsz, - megtagadsz, - akkor is az egyetlen maradsz … Nem kérek túl sokat, csak perceket és az édes mosolyodat… Várlak! – Nem bánom, mi volt, - s van, - csak bújnék Hozzád – Némán, - boldogan …

Megtanultam, hogy várni a legnehezebb, és szeretnék hozzászokni, tudni, hogy velem van akkor is, ha nincs mellettem.

Ha a Történeted része kell, hogy legyek, akkor egy napon visszatérsz.

„Egy álmot értelmezni csakis annak megálmodója képes . Persze, néha nem árt a külső segítség. Álomszövegeim lapján olyan lehetek, mint a hangya – mászkálok össze – vissza, és nem látom, mert túl közel vagyok hozzá.”

"Először is, az örömök, melyek eltűnnek, talán nem is voltak igazi örömök. Emlékezz csak... Aztán: a szomorúság egy váratlan pillanatban leborítja csodálatos, ezüstszürke ködével szemed előtt a világot, s minden nemesebb lesz, a tárgyak is, emlékeid is. A szomorúság nagy erő. Messzebbről látsz mindent, mintha vándorlás közben csúcsra értél volna. A dolgok sejtelmesebbek, egyszerűbbek és igazabbak lesznek ebben a nemes ködben és gyöngyszín derengésben. "

Tudjad, szíved és eszméleted minden erejével tudjad, hogy válságos pillanatokban senkire nem lehet számítani. Nincs rokon, barát, kedves, akit igazán ismersz; a nagy pillanatban mindenki eldobja az álarcot, megmutatja a nyers önzést, s te egyedül maradsz, mikor legnagyobb szükséged lenne arra, hogy melletted álljon valaki, s egy jó szóval, biztató tekintettel segítsen. Többet nem is vársz senkitől; de ezt sem kapod a veszélyben. Élj nyájasan és türelmesen az emberek között, de ne bízzál senkinek segítségében. Neveld magad magányossá és erőssé. Tudjad, hogy soha, senki nem segít. S ne sopánkodj ezen. Ember vagy, tehát nem várhatsz semmit az emberektől; s ez a természetes.

"Az egyetlen, ami emberi: szerelemmel szeretni, értelem és remény nélkül, talán éppen a reménytelenséget űzni."

"Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk. "

SZERETNI ANNYI, MINT EGÉSZEN MEGISMERNI AZ ÖRÖMÖT, S AZTÁN ELPUSZTULNI!

„Ahelyett, hogy engednénk, hogy érzelmeink magukkal ragadjanak és kelepcébe csaljanak, hagyjuk, hadd tűnjenek el, mint az ujjunkkal vízbe írt betűk.”

"Nagy bátorság kell ahhoz, hogy egy ember fenntartás nélkül engedje szeretni magát. Bátorság, csaknem hősiesség. A legtöbb ember nem tud szeretetet adni és kapni, mert gyáva és hiú, fél a bukástól. Szégyelli, hogy odaadja, s még sokkal inkább szégyelli, hogy kiadja magát a másiknak, elárulja titkát. Azt a szomorú, emberi titkot, hogy szüksége van gyengédségre, nem tud meglenni nélküle."

„Már nem akarlak meghódítani, álmomban látott kép vagy, és én nem kereslek ébren, majd ha tudlak, nem kereslek. Nem kívánlak, és nem akarok a testedhez érni, mohó markolással és cirógatással. Tévedés, hogy megszerettelek, nem megszerezni, nem birtokolni akarlak, nem, nem, inkább a semmi. A halálos közömbösség. A csend, mint sikoly. Így akartad, akarjuk akkor így. Meggyógyulok. Kiírlak. Magamból. Csak rám ne nézz.”

"Aztán egy szép napon arra ébredek, hogy nem ő jár a fejemben, és rájövök, hogy túl vagyok a nehezén. A szívem súlyos sebet kapott, de majd begyógyul, és akkor majd újra tudok örülni az élet szépségeinek. Történt már velem ilyen, és fog is még történni, ebben biztos vagyok. Ha valaki elmegy, az azért van, mert jönni fog helyette valaki más - és újra rám talál a szerelem."

"Csak nézd a tengert és én ott leszek."

Az első szerelem örökké veled marad.

CSAK A TEÁSCSÉSZÉD SZERETNÉK LENNI, ÍGY LEGALÁBB BIZTOS LEHETEK BENNE, HOGY MINDEN NAP MEGCSÓKOLSZ.

Úgy kapcsolódnak egymáshoz, mint egy papírlap két oldala, mindkettő külön külön megtekinthető, de csakis együtt és egymás révén létezhetnek.

"meg akarsz-e szabadulni attól a "szerelemtől"? Vagy csak szeretnél úgy tenni, hogy meg akarsz szabadulni, de valójában mégsem?"

Honnan tudod, hogy most nem álmodsz-e?

A rossz memória előnye, hogy az ember többször is úgy örülhet ugyanannak az egy jó dolognak, mintha először történne meg.

A legnagyobb konfliktus életünkben: ha az ember nem szeretheti azt, akit szeretni akarna.

Köszönöm, hogy szeretsz, féltesz, vigyázol rám, hogy betakarsz, ha fázom, átölelsz, ha félek, és hogy neked reggel is szép vagyok. Köszönöm, hogy a szemembe nézel és tudod, hogy mit gondolok. Köszönök mindent, amit adtál és mindent, aminek te örültél. Köszönöm, hogy vagy nekem és hogy szerethetlek!

"Az életet olyannak kell elfogadni, amilyen; és nem csak akkor kell örülni neki, amikor vigadhatunk. A rossz dolgokhoz is jó képet kell vágni. De semmi esetre sem szabad álcát öltenünk. A színleléssel itt semmire sem megyünk."

Egész életem a tiéd volt, mindig veled voltam, de te kihasználtál és eldobtál. Na ki vagyok?

-Durex.

Eltűnődöm, mennyit vártam Rád, hosszú évek..több, mint gondolnád. Eltűnődöm, mennyit álmodoztam én, s mi eddig álom volt, most mind enyém.