Kétely? Remény? Boldogan szomorúság? Fura, hogy vagy nekem. Fura, hogy úgy vagy nekem, hogy nem vagy sehogyan sem. Nem érek hozzád. Nem merek hozzád érni. De nézlek. Fürkészem mosolyod, a tekinteted. Várok. És élvezem azt,  ami jut nekem. S ha csak EGY mosolyt tudok arcodra csalni egy nap, már az is elég, mert akkor igazán az „enyém” vagy. Remélek? Mint oly régóta… Megtaláltam BENNED azt, amire oly sokáig vágytam. Küzdenem kellene? Nem vagyok elég bátor. De hiszem, hogy a Szememben Olvasol és a Szívemet Látod.