Egymásra hangolódva élni az életet, amibe senki sem tud beavatkozni. Láthatatlan szállal kötődni egymáshoz, nincs is ennél jobb. Mert legyetek 2000 km-re egymástól, ugyanúgy érezni fogjátok a másikat. A mozdulatait, a gondolatait, ebbe pedig senki sem zavarhat be.

Néha csak feladnám és tovább sétálnék, választanék egy másik életet, egy egyszerűbbet, kevesebb meglepetéssel és kihívással, aztán meg belegondolok, hogy az a vesztesek játszmája, aztán meg pofozom magam, hogy miért vesztesezem le azt, aki ácsorog, hisz én is azt teszem. Aztán meg ismét jár az agyam, és beugrik, hogy de nem is, mert haladok ám előre, fogják a kezemet, csak minden úgy összefolyik. Olyan nagyon. Nem is értem. Mindenesetre nyugtat, hogy a legjobb tanulók kapják a legnehezebb leckéket.

… A búcsú olyan, mint a halál. Mi garantálja, hogy újra láthatod a másikat? … valahol mélyen mégis szentül hiszel benne, hogy az a gép, ami elvitte, egyszer vissza fogja hozni…

Becsüld meg azokat, akiket szeretsz. Nagyon. Figyelj oda rájuk, törődj velük, adj meg nekik mindent. Szeretetet, törődést, odafigyelést, hiszen sohasem tudhatod, hogy mikor látod őt utoljára.

Megérintesz, érzem. Rám nézel, tudom. De ha mondod, nem biztos, hogy mindig értem...

Van úgy, hogy nem érzel semmit. Legalábbis ezt gondolod. Mintha semmi sem lenne benned. Pedig van. Méghozzá túl sok érzés. Annyi, amennyivel képtelenség lenne elbírni.

Talán ezt rontják el a legtöbben: ragaszkodnak valakihez, aki már rég nem az a valaki, akibe beleszerettek.

Ott akarok melletted lenni, mikor reggel van, csak nézni, mikor nyújtózol egy nagyot, ásítasz, és félálomban megölelsz, s hozzám bújsz. Mindezt ébren. Éberen akarom végignézni. Majd kiszáradt száddal, gyengéden adsz egy puszit a homlokomra, és a fülembe durmogsz, mint egy maci. Ott akarok lenni melletted, mikor kijössz a zuhany alól és vizes, félig pucér testeddel mögém állsz, és a nyakamat puszilgatod, mikor én a kávét csinálom a reggeli zűrzavarban. Ott akarok lenni melletted, miközben elmész és nézni akarom, ahogyan becsukod az ajtót. Ott akarok lenni melletted, mikor hazajössz, megölelsz, és elmondod, hogy milyen volt a napod. Ott akarok lenni melletted és nézni, hogy miként nézel rám. Melletted akarok lenni, amikor álmosan iszod a kakaódat, miközben a TV- ben agybutító műsorokat nézünk, és hozzád bújni, akkor, amikor semmi dolgom sincs, és érezni, hogy biztonságot adsz. Biztonságot ad tested melegsége, és lágysága. Melletted akarok lenni, miközben nevetsz, és együtt akarok veled nevetni, és egymáson nevetni; egymás butaságán. Veled akarok lenni, mikor valami fáj, vagy ha megbántott valaki. Veled akarok lenni, moziba menni, eljátszani hogy hogyan ismerkedtünk meg, újra, s újra. Melletted akarok lenni minden este és reggel, melletted elaludni, hozzád bújni, "miért"- eket feltenni, mint egy 5 éves kisgyerek.

Nem akarok tőled semmit, mégis várom a pillanatot, mikor újra láthatlak... Menekülök a férfiak elől,s a végén a te karjaid közt találom magam....Mi történik velem?... Mi ez a furcsa kettős érzés?... Nem tudom, meddig élek, de ameddig még élek, meg kell tanulnom, milyen az, amikor az ölel magához,akinél ott felejtettem a lelkemet... 

Hálás vagyok mindenkinek, aki valaha szétszedett, mert ezzel lehetőséget adott arra, hogy újra meg újra szembenézzek magammal. Kötelességemnek éreztem, hogy megtaláljam, azt aki vagyok.

Íme egy lista azokról, amiket nem tanítanak az iskolában: nem tanítják meg, hogy hogyan kell szeretni valakit, vagy hogy hogyan legyél híres, hogyan legyél gazdag.. Nem tanítanak meg arra, hogyan sétálj el valakitől, aki csak kihasznál és nem tanítanak meg arra se, mit mondj egy haldoklónak. Néha úgy érzem, az iskolában nem tanítanak semmi igazán fontosat.

~ AKKOR JÖSSZ RÁ , hogy mennyire szeretsz valakit, mikor felmerül a pillanat, hogy talán elveszítheted. Mikor ott van veled, vannak olyan percek, órák, napok, hetek, hogy tudomást sem veszel róla, vagy éppen nem adod meg neki a kellő tiszteletet. Mikor számtalanszor elmondja, hogy vigyázz magadra, s minden erejével azt próbálja neked bizonyítani, hogy te vagy a mindene, nem érdekel, mert tudod hogy ott van, s mindig ott lesz. Igen..ott lesz..csak nem mindegy, hogy mikor és hogyan. Figyelj arra, hogy olyan emberekkel legyél, akik szeretnek! Még ha hibáznak is..senki sem tökéletes, minden embernek vannak hibái, de ha téged elfogadnak így, te is fogadd el őket! ♥

~ NEM AZ a lényeg , hogy mennyire régi egy dal , hanem az , hogy mit jelent számodra .

Álmodtam egy világot magamnak, itt állok a kapui előtt... ♥

Mindig van olyan, aki marad, és olyan is, aki elmegy. Ez másokkal is így van. Ha senki sem tenne semmit, csak azért, mert fél az elválástól, mi lenne? (...) Embernek lenni azt jelenti, hogy képesek vagyunk ezzel a bánattal együtt élni. Ez a szeretet, és az emlékek és az emlékezés. Ha csak ezek egyike is megvan, az erőt adhat ahhoz, hogy tovább élj. Ha ezek közül egy sincs, akkor nem leszel képes tovább élni.