Néha
csak feladnám és tovább sétálnék, választanék egy másik
életet, egy egyszerűbbet, kevesebb meglepetéssel és kihívással,
aztán meg belegondolok, hogy az a vesztesek játszmája, aztán meg
pofozom magam, hogy miért vesztesezem le azt, aki ácsorog, hisz én
is azt teszem. Aztán meg ismét jár az agyam, és beugrik, hogy de
nem is, mert haladok ám előre, fogják a kezemet, csak minden úgy
összefolyik. Olyan nagyon. Nem is értem. Mindenesetre nyugtat, hogy
a legjobb tanulók kapják a legnehezebb leckéket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése