Sokáig képesek vagyunk magányban élni, de amint megérint a szele a boldogságnak és a szerelemnek, törődésre vágyunk. Nem kell beszéd. Elég egy mozdulat, egy ölelés. S ha valaki olyasvalakitől kapjuk a boldogságot, ki előtte bánatot és könnyeket hagyott maga után, még inkább vágyjuk... Nem azért ölellek, mert soha többé nem lehet... Egyszerűen csak azért, mert számomra mindennél többet ér az a pillanat. Bátor vagyok és erős és mosolygom a világra, ha a karjaidba zársz... Nincs akkor kétely és nincs több kérdés. De ha elengedsz, előtörnek a gondolatok, kikúsznak a sötétből az árnyak és félelmek. Ölelj engem, amíg elmúlik belőlem az összes kárhozat!!!