Néha
olyan jó sírni egy kicsit... Elhúzni a függönyt, ráülni az
ágyra, betakarózni egy meleg pokrócba, felvenni a fejhallgatót,
lassú, érzelmes zenét hallgatni amihez kötődsz , közbe nézni
ki az ablakon és sírni. Hol a szerelem, hol a csalódottság, hol a
kudarc, hol a magány, hol egyszerűen csak az élet miatt. Nem
zokogni, csak könnyezni. Kiereszteni magadból azt amit érzel.
Tisztázni a dolgokat. Kibékülni azzal aki benned van. Majd
megnyugodni, bemászni a takaró alá s tudni, hogy soha nincsen
soha..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése