Létezik igaz szerelem! Olyan amitől elég erőt kapsz, hogy több legyél és ne kevesebb. Amitől úgy érzed semmi sem lehetetlen. Azt akarom, hogy tudd van ilyen és várd ki, amíg rátalálsz.. :)

Félek, hogy egy napon kisétálsz az életemből és nem hagysz mást nekem, csak óriási ürességet. Félek, hogy nem lesz kihez fordulnom, amikor problémám akad, hogy nem lesz kihez hozzábújnom, ha félek. Szívem egyszerűen megszakadna, ha abban a tudatban kellene élnem, hogy nem érinthetlek többet. Az, amikor hallhattam a hangod, megnyugvást jelentett számomra. Mellkasodon fekve éreztem az illatod, hallottam a szíved dobbanását annál nagyobb csodát még azelőtt sohasem éltem át. Nincs még egy olyan ember, akire ennyire nagy szükségem lenne. Nálad jobban senki sem ismer. Úgy vélem, jelenleg nincs nálam boldogabb ember a Földön, és ezt Neked köszönhetem. Egyedül Neked. Nagyon szeretlek! ♥

Az élet nem olyan, mint egy könyv, mert nem rakhatjuk félre, hogyha elfáradunk vagy megunjuk. !!

A veled töltött idő ráébresztett arra, mi hiányzott eddig az életemből. Minél többet vagyunk együtt, annál inkább veled képzelem el a jövőt. Ezt korábban senkivel kapcsolatban nem éreztem! Sőt, lehet, hogy nem is fogom. Mielőtt megismertelek, soha nem voltam szerelmes! Bolond lennék, ha nem küzdenék érted! ♥

Gyenge vagyok töriből, de arra emlékszem, amikor először láttalak. Nem vagyok kémiazseni, de azt még én is tudom, mi játszódik le bennem ha mosolyogsz. Rossz vagyok földrajzból, de el tudom mondani, hogy itt élsz bennem. Nem vagyok se nagy író, se költő, de azt talán ki tudom fejezni, mennyire imádlak... :)

Vannak olyan emberek, dolgok, amik soha nem lehetnek a mieink. Csak vágyhatsz rá, epekedhetsz utána, csak nézheted sajgó szívvel, ahogy rád mosolyog egy fakó fényképről, és ahogy más kezét fogja. Tudod, nagyon jól tudod, hogy lehetetlen az, hogy egyszer talán újra találkozzatok, és a tiéd lehessen. Tudod, hogy nem lehet a tiéd, mert elérhetetlen. Nem szólsz, csak szépen..lassan.. beletörődsz.

"Lépj a rajtvonalhoz, aztán start!

Hogyha megérint az érzés, az mindörökké tart."

Az igazi szerelem az, ha az ember nem érez kísértést a hűtlenségre.

Én itt vagyok és várok rád...

~ Secret Lady ~

Csak álltam némán az ajtó előtt, és vártam.. vártam valakire, aki már- azt hiszem -, soha többé nem jön el. 

Mégis reménykedtem, hogy megmozdul a kilincs, kinyílik az ajtó, és ő fog ott állni. Ahogy telt az idő, egyre reménytelenebbül vártam, lehajtott fejjel, megtört szívvel. Mikor zajt hallottam, újra felcsillant a szemem, reményekkel teli szívvel bámultam az ajtóra. Fájdalommal a szívemben, és könnyekkel a szememben vártam, és éreztem, hogy rohant az idő. Mégsem jött senki. Egy nap elkezdtem távolodni az ajtótól, egyre messzebb kerültem, és egyre halkabban hallottam a kinti zajokat, és nem reméltem már, hogy te jössz be az ajtón. Már az ajtó is egyre kopottabb volt, megvénült az idő során. Egy nap már nem néztem az ajtóra. Szívem reménytelenül állt félre, megértette, hogy csupán az emlékeiben fogja újra látni a nyíló ajtót, és azt, hogy te állsz mögötte! Eljöttem hát, de a szívem egy része még mindig vár, csak vár, ott, a régi kopottas ajtónál... 

Lassan kezdek hozzá szokni ehhez az ürességhez amit nélküled érzek... Elfogadtam, hogy csak álmaimban szoríthatlak magamhoz, mert most távol vagy, mert most nem vagy velem... Csak egy kérdés; mikor látlak újra? Csak egy válasz; nem sokára!
Mindennél jobban hiányzol, már nem tudok többet várni, már nem tudok mosolyogni, hogy ne tudjon fájni... Nélküled nem telnek a percek, nem tudom meddig bírom még... Lehunyom a szemem és alszom még... (...) Felébredek és te még mindig nem vagy itt... Felébredek, látom s a szívem könnyezik... ! 

Plus que ma propre vie ♥

Vajon tudsz-e a pillanatban, bátran szeretni? Nem holnap, nem valamikor majd, hanem most. Úgy, ahogy azt holnapután tennéd, amikor már biztosan késő lenne. Amikor már nem hozhatod vissza őt, mert egyszerűen túl késő. Ugyan még idejében el mered-e mondani neki, hogy szereted? 

Sajnos törvényszerű, de az élet egy hullámvasút: van, hogy száguld, izgalmas, van, hogy azt hiszed kiesel belőle, és az sem kizárt, hogy a tetejéről belátod az egész várost, és elhiszed, hogy az élet gyönyörű.

Lehetsz a játékszere, de az nem biztos, hogy elég lesz neked. Lehetsz egy a sok közül, de te nem egy akarsz lenni, hanem az egyetlen. És mégis. Szabadságot akarsz, és flörtöket. Gondtalanságot és örömöt. Boldogságot és harcokat. Azt akarod, hogy ő legyen a játékszer –nem pedig te.

Amikor igazán boldog vagy, az olyan érzés, amit ha akarnál sem tudnál leírni. Körbeírhatnád, elmutogathatnád, de nem sikerülne. 

Várni a holnapot, hogy majd akkor minden jobb lesz, mert akkor már megfelelőek lesznek a körülmények, olyan, mintha a saját sírodat ásnád ki…

Ha a szívemmel láttalak meg, akkor nagyon messze láttam benned és nagyon magasra. Olyasmit vettem észre, amin nem fogott az évek múlása. Ugye tudod, hogy csak így lehet tartós egy párkapcsolat? Ha a szívünkkel látjuk egymást. Nem elég, hogy "szeretlek". Minden szememmel tudtalak szeretni. Az érzéseimmel, érzékeimmel és az eszemmel is. Nem elég. Az is kell, hogy SZERESSELEK. Így, nagybetűvel. Ritka manapság. Nagyon ritka.

Sosem leszel egyedül. Én mindig itt leszek neked, melletted. Segíteni fogok leküzdeni a problémáidat, megoldani a gondjaidat. Felvidítani, ha szükséged lesz rá. Ezt tudd. A legjobb barátoknak ez a dolguk. Legalábbis én így vélem. Feltétel nélkül szeretlek. Nem az anyád vagyok, hogy parancsoljak neked és, hogy utasítgassalak, mit hogyan csinálj. Nem! De kötelességemnek érzem, hogy megvédjelek, mégpedig saját magadtól. Azért magadtól, mert úgy gondolom, jelen helyzetben hibát követsz el. Állj meg egy percre és tűnődj el azon, amit eddig tanácsoltam neked. Fogd fel, hogy én csak jót akarok. Neked! Nem miattam csinálom, miattad. Mert Legjobb Barát csak egy van. Mert nekem Te vagy az az egy. Mert Szeretlek! Feltétel nélkül.

~ Secret Lady ~

Állj a tükör elé, majd tedd fel a "Ki vagyok?" kérdést magadnak, válaszolj rá, és kérdezd meg újra, meg újra, és játszd ezt 5 percen keresztül. Megdöbbentő lesz észrevenni, hogy mennyi maszkot rángatsz magadra. A neved, a munkád, a sulid, a hobbid mögé bújva éled az életet, miközben teljességgel azt hiszed, hogy az vagy te.

Nem az a kérdés, hogy letértél-e már az utadról, hanem az, hogy mikor jössz rá, hogy már rég nem a te utadon jársz. 

Mindannyian ördöglakatok vagyunk. Ki bonyolultabb, ki egyszerűbb, de akárhogy is legyen: mindenkit szét lehet szedni, bár van, akikhez csak kevesen tudják a technikát. 

Az élet az adok- kapokról szól, és nem arról, hogy beérem valami kevesebbel is. Ahogy ha másról van szó, sem érem be akármivel.

Mindannyiunk életében van egy beteljesületlen szerelem. Nem véletlenül. Mikor rátalálunk rájövünk, hogy megtaláltuk azt akit kerestünk. Akit életünk végéig kerestünk. Akit életünk végéig szeretni fogunk. És rájövünk arra, hogy mi sose lehetünk együtt. Sosem. Abban a pillanatban szétesünk. Ránk tör a sírás és órákon keresztül a padlón feküdve kisírt szemekkel meredünk magunk elé és azon gondolkozunk, hogy miért pont velünk történik ilyesmi. Hát azért, hogy megtudjuk, hogy igazán tudunk szeretni. Bármennyire is fura de a szerelem fájdalmas dolog. De egyszer jönni fog valaki aki segít túllépni rajta és talán Tőle is jobban fogod szeretni és ő pedig téged mindennél jobban. Csak rá fogsz gondolni, a szabad óráidat csak vele akarod majd tölteni. De majd ha meghallasz egy régi számot eszedbe fog jutni ő, azok az idők amikor még vele voltál. El fogsz gondolkodni azon, hogy ő vajon túllépett-e már rajtad. De ez örök titok marad. Ő már a múltad. És ne akard, hogy a jövőd legyen, mert ha belegondolsz nem hiszem, hogy a jövődet a padlón sírva akarod tölteni MIATTA!

Lesz egy fiú kinek nevét titkolni fogod
És ahol majd senki se lát, meg is siratod

A boldogságot választottam.
Te és én, te és én
Olyanok vagyunk, mint az égen a gyémántok.

Egy dobbanás, egy lüktetés
Egy kézfogás, egy szívverés
Még dobok a szív, még lobog a láng
Követlek Téged az éjeken át.

Így jó nekem, vedd el az eszem. Olyan rövid az élet... ♥ 

Most padlót fogtam
De újra a magasban leszek
Ezek most nehéz idők
De én kitartónak születtem ♥

Felkelsz, rohansz, lefekszel. Égeted életed gyertyáját. De vajon van értelme? Ad-e fényt, vagy csak pusztul, fogy? Nem lehet mindig így élni: csak menni, menni, semmivel nem törődni, semmire nem gondolni, elnyomni az érzést, a hiány érzését. Nem, nem lehet így leélni egy életet. Vagy csak lelkileg megnyomorodva. De az nem élet. Az csak lét.

Van a csoda... Karácsony csodája. Amire várunk. És ami teljesedik. De ez a csoda nem a színes szalagokkal átkötött dobozokban rejlik. Nem a feldíszített zöld fenyő alatt találod. Ezt a csodát másutt kell keresni, másutt lehet megtalálni. Ez a csoda a kedves szavakban, őszinte, szívből jövő kívánságokban, szerető érzésben érkezik. És kell ennél nagyobb ajándék? A következő háromszázhatvanöt napban ezek kísérnek, ezek adnak erőt. Nem a csomagokban lapuló tárgyak, hanem csakis ezek. Csak ezek... Ez a karácsony csodája.

A karácsonyi szeretet, amit szívből kaptál, nem maradt benne a jókívánságokban. Az életre kelt, beléd költözött, és minden nap veled lesz. Nem vagy egyedül. Ez a szeretet minden ébredésnél vár, megfogja a kezed, elkísér az utcán, vásárol veled a boltban, és veled együtt dolgozik, végzi a feladatokat. Így a hétköznapok, bármit is hoznak, bármit is teszel, ünnepnapokká válnak.

A lélek levegője a szeretet. Nem látjuk, mégis érezzük. Lelkünk magába szívja, és él. És ahogy testünk levegőjét más élőlényeknek köszönhetjük, úgy lelkünk levegőjét is. Annak köszönhetjük, aki szeret.

Van a szeretet... Megfoghatatlan, megzabolázhatatlan, elsöprő. Nem kérdezi, jöhet-e, egyszer csak itt áll előtted, beléd bújik, birtokba veszi szívedet, és nincs mit tenni. Próbálhatsz menekülni, elbújni, próbálhatod elkergetni, de nem lehet. Hiába kérdezed: miért pont őt választotta - nem felel. Hiába mondod neki: nem lehet - hallgat. És szeret. Szeret tovább. Szereti őt, akit választott. Akaratod, eszed, próbálkozásaid ellenére.

Amit megvehetsz, csak tárgy marad: nyugalmat nem ad. Nem tudsz szólni hozzá, nem küld üzeneteket lelkéből. Néma, üres, hűtlen. Nem kötődik hozzád, nincs rád szüksége. Csak van. Nem bízhatsz benne, nem lesz támaszod. Nem lesz pont. Sem biztos, sem bizonytalan. Semmilyen. Nem lesz társa a lelkednek, a szívednek. Mert annak csak egy másik szív, egy másik lélek lehet a társa.

A reménytelenül hosszú perceket, napokat, hónapokat, éveket csak egy módon lehet túlélni: ha hiszünk abban, amire, akire várunk. S közben az idő szeretetté alakul, és a percek múlásával egyre növekszik.

Az arc, amely korábban egy volt a sok közül, a lélek által egyetlenné válik. (...) Mindenki láthatja, de csak egy veszi észre az arcot. Csak egyvalaki látja meg benne maradéktalanul a lelket.

Lesznek akiket megbántasz úgy, hogy észre sem veszed. Lesznek, akik úgy bántanak meg, hogy fogalmuk sem lesz róla. Lesznek, akiket barátnak hittél, de saját maguk előtt is elbuknak. Lesznek akik ellenségnek látszanak, s ők állnak melléd a bajban. Lesznek útonállók, bliccelők, átutazók. Lesznek akiket nevetve, s akiket sírva hagysz ott egy-egy állomáson. Mindig, mindennek célja van. Fáradalmas, izgalmas utazás az élet. S ha találsz egy útitársat, aki végigkísér rajta, elértél mindent, amiről mások csak álmodoznak..

IDEÁLIS TÉLI ESTE : Odakinn fog vacogtató hideg, idebenn ő és te, egy takaró alatt, kis kifli nagy kifli, ő pedig csendesen szuszog, miközben téged ölel...

Ha el akar veszni, hagyd, had csinálja. Tűnjön csak el, menjen. Sétáljon olyan messzire, amilyenre csak tud. Ne is keresd. Nyugodtan hátradőlhetsz, mert ha a tiéd, vagy ha még szükséged van rá, akkor úgyis előkerül, vagy egyszerűen csak rábukkansz. Ennyire egyszerű ez. Ne ragaszkodj semmihez, és tiéd a világ. Igazából semmi sem tűnik el, csak tanít: az életre, arra, hogy ha valami a tiéd, veled marad. Sőt. El is tűnhet, de ha kell, rá fogsz bukkanni. Újra. Hagyd elveszni, visszatérni, és örülj, ha a kitérő után is vissza tud kerülni a helyére. Mert akkor az valóban a helye.

A legszebb pillanat, amikor egymás szemébe néztek, és magadat látod benne. Aztán elfog a felhőtlen boldogság, hogy tényleg te lehetsz az, aki abba a gyönyörű szempárba nézhet. Bele ég az agyadba. És bármi történjék is, soha többé nem tudod kitörölni onnan.

~ Secret Lady ~

Egy igazi gyémánt vagy te nekem. Egy csiszolatlan gyémánt. És az a legszebb. Nekem legalább is. Egy csiszolatlan gyémánt épp, karc mentes, tökéletes. Te is épp ilyen vagy. Még. De félek, ha rossz kezekbe kerül e gyémánt, akkor már nem lesz tökéletes. Csiszolgatni, alakítgatni, formázgatni és fényesíteni fogják majd... Ez elkerülhetetlen. De nekem nincs szükségem egy ilyen gyémántra, az túl értékes lenne számomra. Hisz tudjuk, a megművelt gyémántok a legértékesebbek. Azt hiszem nem tudnék vigyázni így rá. Ezért szeretném megvédeni, hogy épp maradjon, hogy az maradjon, ahogy rátaláltam. Különben elveszítem...

~ Secret Lady ~

Néha felteszem magamban a kérdést: mit jelentesz te nekem? És hosszasan eltűnődöm rajta. A válasz egyszerű. Mindent és semmit. Mindent, mert te vagy az az ember, akit nem tudok elfeledni. Semmit, mert csak a semmit hagytad itt nekem. Leléptél. Egy szó nélkül. És engem itt hagytál, az érzéseimmel nem törődve. Nem érdekelt, hogy vajon mit érezhetek, vagy lehet érdekelt, de semmibe nézted. Mert ha érdekelt volna igazán, akkor nem hagysz el. Csak úgy. De tudom, hogy egyszer visszatérsz hozzám. Hisz te vagy a minden.

~ Secret Lady ~

A gyertyaláng: érzés. Különös érzés. Egy végtelenül kellemes érzés. Az alvó Kedves érzése. Aki itt alszik. Nem, nem melletted, hanem benned. Őt érzed. Halk szuszogását, finom szívverését, angyalian nyugodt arcát, selymes bőrét. Látod Őt a lelkedben, érzed Őt dobogó szívedben, álmait Vele álmodod, érzéseit Vele érzed. Ott lobog benned, ott lobogtok egymásban. Benne vagy, Vele vagy. Benned van, veled van. A megnyugtató, végtelen ölelésben. Itt, a gyertyafényben.

   Nem az állapot számít. Mert az állapot csak egy pillanat. Az a fontos, aki az állapot mögött örök. Aki akkor is fontos, ha éppen nyűgös, ha rossz kedve van, ha hisztis. Az állapot elmúlik, de ő marad. Olyannak, amilyen. Ahogyan fontos neked, ahogyan szükséged van rá. Ahogyan szereted.

Látlak... A túloldalon. Ahogy ott állsz a folyó partján, és nézel. Rám. És érzel. Engem. Én pedig téged. Aztán egy cölöpöt verek a mederbe. És te is. Aztán még egyet és még egyet. Aztán pallókat teszünk a cölöpökre. Egyre többet és többet. És egy napon a cölöpök, a pallók összeérnek. Elindulsz felém. Elindulok feléd. És középen találkozunk. A Lélekhídon.

Jön egy nap. Aminek a reggelét éppúgy utálod, mint az összes eddigit. Ám a napkelte és a napnyugta között történik valami. És este már másként gondolsz a következő reggelre. Mert abban a reggelben már nem csak kötelességek várnak rád, hanem más is. Valaki más. Aki miatt szép az ébredés, szép a nappal, kellemes a munka, nem nyűg a feladat, és csodálatos az élet. Aki miatt már álmodban is a reggelt várod, hogy újra találkozz vele, hogy hallhasd hangját, érezd érzéseit, láthasd szemeit. Akinek ma is szépet, jót szeretnél adni kincseidből, hogy szebbé tehesd életét. És a reggel többé már nem nyűg, a reggel többé nem kötelesség, a reggel már Ő. Létezik ilyen reggel.

Van a találkozás... amit nem vársz. Ami váratlan... Vagyis... mégsem az... Mert vártad, csak talán nem az eszeddel, nem a tudatoddal, de legbelül érezted, hogy egy napon megtörténik. A találkozás... önmagaddal... egy másik emberben... Félelmetes és lenyűgöző ez a találkozás... Mert bár együtt élsz az érzéssel, lassan talán megszokottá válik, talán már nem is számítasz rá, talán már le is mondtál róla, mégis, megdöbbensz, amikor megpillantod önmagadat... a másikban.

Ne önmagadat keresd... Hanem a másikat. Ne befelé nézz, hanem kifelé. Ha befelé nézel, egy helyben állsz, ha kifelé, akkor előtted az egész világ. Ne azt kérdezd, hogy ki vagy te, hanem azt nézd meg, hogy ki ő. Ne saját hibáiddal foglalkozz, hanem a másik értékeivel. Ne kapni akarj tőle, hanem adni neki. Ne önmagadat lásd, hanem a másikat. Ne te légy fontos, hanem ő. A másik. A sok energiát, a sok időt, amit önmagad keresésére pazarolsz, add neki. És hidd el, ha rá figyelsz, rá nézel, megtalálod, meglátod önmagadat is. Benne.

Szeretnél lenni a víz, mely egy hosszú nap után felüdíti fáradt testét, a törölköző, mely minden porcikáját végigsimítja, magadba itatva róla a vizet. Lennél a tükör, amely minden nap láthatja, a cipője, amely pici lábához simul, vagy a rúzs, mely színesíti ajkát. Lennél a telefon, mely hallja hangját, a kanál, amit édes nyelvével megérint. Vagy a toll, mellyel gyönyörű, fenséges nevét leírja, vagy a papír, mely azt hordozza. Lennél. Minden lennél, de egyik sem lehetsz. Mégis, mindegyiknél több lehetsz. Mert te a lelkeddel simogatod, a lelkeddel öleled át, lelkeddel érinted meg, lelkedben hordozod nevét, szívét, a lelkeddel őrzöd. Soha nem múló vággyal.

Ülsz szemben a másikkal, és nem tudod, miről beszél. Nem érted, idegen számodra. Nem tudod megközelíteni. Mert a két lélek nem beszél egymással. Nincsenek összhangban. Mindig a lelkek határozzák meg a kapcsolatot. A test csak a kifejezés eszköze. Ülsz szemben a másikkal, és szavak nélkül is tudod, mit mond. A pillantása, az arca, a mosolya, mozdulata mindent elárul. Mert a két lélek beszél ilyenkor egymással. És ha ez szemtől szemben igaz, akkor igaznak kell lennie akkor is, ha két ember távol van egymástól. Lelkeik akkor is találkozhatnak, beszélhetnek. Mert ők szabadok.