Mindannyiunk életében van egy beteljesületlen szerelem. Nem véletlenül. Mikor rátalálunk rájövünk, hogy megtaláltuk azt akit kerestünk. Akit életünk végéig kerestünk. Akit életünk végéig szeretni fogunk. És rájövünk arra, hogy mi sose lehetünk együtt. Sosem. Abban a pillanatban szétesünk. Ránk tör a sírás és órákon keresztül a padlón feküdve kisírt szemekkel meredünk magunk elé és azon gondolkozunk, hogy miért pont velünk történik ilyesmi. Hát azért, hogy megtudjuk, hogy igazán tudunk szeretni. Bármennyire is fura de a szerelem fájdalmas dolog. De egyszer jönni fog valaki aki segít túllépni rajta és talán Tőle is jobban fogod szeretni és ő pedig téged mindennél jobban. Csak rá fogsz gondolni, a szabad óráidat csak vele akarod majd tölteni. De majd ha meghallasz egy régi számot eszedbe fog jutni ő, azok az idők amikor még vele voltál. El fogsz gondolkodni azon, hogy ő vajon túllépett-e már rajtad. De ez örök titok marad. Ő már a múltad. És ne akard, hogy a jövőd legyen, mert ha belegondolsz nem hiszem, hogy a jövődet a padlón sírva akarod tölteni MIATTA!