Lassan kezdek hozzá szokni ehhez az ürességhez amit nélküled érzek... Elfogadtam, hogy csak álmaimban szoríthatlak magamhoz, mert most távol vagy, mert most nem vagy velem... Csak egy kérdés; mikor látlak újra? Csak egy válasz; nem sokára!
Mindennél jobban hiányzol, már nem tudok többet várni, már nem tudok mosolyogni, hogy ne tudjon fájni... Nélküled nem telnek a percek, nem tudom meddig bírom még... Lehunyom a szemem és alszom még... (...) Felébredek és te még mindig nem vagy itt... Felébredek, látom s a szívem könnyezik... !