Akarnád is, meg nem is. De leginkább mégsem. Aztán meg nem tudod, és teljesen összezavarodsz. Néha van, hogy annyi szeretet van benned, hogy érzed, valakivel meg kell osztanod, mert másképp darabjaidra tör, majd apró szilánkokká aprít. De nem akarod, hogy bárki is jöjjön, egy percig sem foglalkoztat a gondolat, csak érzed, hogy már nem bírod el. Képtelenség, mert szétvet belülről. Csak azt tudod, hogy másnak meg pont erre van szüksége. Pont arra, és csakis arra, ami benned van. Adnád, de nem akarod. Akarnád, de nem adhatod. Értenéd, de nem értheted. Olyan bonyolult. Pedig csak nálad van valami, amire más éhezik, és egészen addig nálad is marad, amíg nem fogod fel, hogy te is éhezel valamire.