Mindannyian keresünk valakit, azt a különleges személyt, aki majd megadja azt, ami hiányzik az életünkből. Valakit, aki képes társaságot nyújtani, vagy segítséget, vagy biztonságot, és néha ha nagyon keressük megtaláljuk azt, aki képes mindhármat nyújtani, igen mindannyian keresünk valakit, és ha nem találjuk csak remélhetjük, hogy ő talál meg minket.

Tudjad, szíved és eszméleted minden erejével tudjad, hogy válságos pillanatokban senkire nem lehet számítani. Nincs rokon, barát, kedves, akit igazán ismersz; a nagy pillanatban mindenki eldobja az álarcot, megmutatja a nyers önzést, s te egyedül maradsz, mikor legnagyobb szükséged lenne arra, hogy melletted álljon valaki, s egy jó szóval, biztató tekintettel segítsen. Többet nem is vársz senkitől; de ezt sem kapod a veszélyben. Élj nyájasan és türelmesen az emberek között, de ne bízzál senkinek segítségében. Neveld magad magányossá és erőssé. Tudjad, hogy soha, senki nem segít. S ne sopánkodj ezen. Ember vagy, tehát nem várhatsz semmit az emberektől; s ez a természetes.

Minden nap én írok rád, de ma nem fogok. Ma azt akarom, hogy te írj rám. Azt akarom, hogy hiányozzak neked…!

A nő azt akarja, hogy ok nélkül, "miért" nélkül szeressék: nem azért, mert szép vagy jó, vagy kedves, vagy művelt, vagy elmés, hanem azért, mert olyan, amilyen.

Úgy teszek, mintha túl lennék rajta. És majd azt mondom magamnak: az élet megy tovább nélküled.

Ő engem soha nem fog szeretni. Tudom. És tudnom is kell. Mert különben belepusztulok, ha mással látom majd.

Tudod a hangulatom olyan, mint amikor libikókán ülsz; egyszer fent, aztán hopp.. hirtelen lent vagy. És én most fent vagyok, egész magasan...

Vannak azok a pillanatok, amikor már annyira csordultig vagy mindennel... annyira nem érzed a fájdalmat, a hiányt, a csalódást... sőt, már az ürességet sem érzed... Vannak azok a pillanatok, amikor már csak nevetni tudsz. Nevetni a jón, a rosszan, nevetni azon, hogy mennyire pocsék is minden. És ez most az a pillanat!

Érezted már valaha a vágyat, hogy abbahagyj mindent, és ne csinálj mást, csak sikíts és sikíts és sikíts?

Méltatlanul bízunk, méltatlanul adunk, méltatlanul hiszünk, méltatlanul szeretünk minden egyes nap, mert olyannyira nagyon azt szeretnénk, ha igazán létezne mindaz, amit elképzeltünk. És mégsem. Egyszer aztán nem bízunk és nem hiszünk többé, akkor sem, ha méltó volna, mert már olyannyira belénk ég a méltatlanság-érzés, a méltatlanság-félelem, hogy elveszítjük a bízás-hívés képességét.

Ha van, veled van. Ha nincs már - akkor is.

♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥

Lehet, hogy pont azért nem tudunk szeretni, mert arra vágyunk, hogy bennünket szeressenek, vagyis a másiktól várunk valamit ahelyett, hogy követelmények nélkül fordulnánk hozzá, és beérnénk puszta jelenlétével.

Aztán egy szép napon arra ébredek, hogy nem ő jár a fejemben, és rájövök, hogy túl vagyok a nehezén. A szívem súlyos sebet kapott, de majd begyógyul, és akkor majd újra tudok örülni az élet szépségeinek. Történt már velem ilyen, és fog is még történni, ebben biztos vagyok. Ha valaki elmegy, az azért van, mert jönni fog helyette valaki más - és újra rám talál a szerelem."

"Mellettem volt, olyan közel, hogy akár meg is érinthetném, de mégis oly távol, mintha csak a képzeleteimbe élne."

"A szeretet türelmes, jóságos; nem irigykedik, nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. Nem örül a hamisságnak, de együtt örvend az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem múlik."

"Ha én valakit szeretek, akkor biztos, hogy nem fogom őt megszégyeníteni. Mert a szeretet egyik alapvetése az, hogy tudnálak bántani, de nem foglak."

Nem bolond az, aki odaadja azt, amit nem tud megtartani, azért, hogy elnyerje azt, amit nem tud elveszíteni!

"Boldog, kinek nincsen semmi vágya, boldog kinek nincs megsiratott álma. Boldog aki szeret, ki könnyen tud szeretni, de legboldogabb az, aki soha nem tanul meg igazán szeretni."

"A boldogságért szenvedni, küzdeni kell, s minél inkább küzdesz, annál jobban szenvedsz. De az élet boldogság nélkül mit sem ér, így hát szenvedsz, hogy boldog légy!"

Csalódhatsz eleget, a lelked végtelen. Elnyel mindent, mi fáj. A hegek rengeteg emléket rejtenek…

Aki szeret, az elenged, megbocsát és felejt. De aki mindezt elvárja másoktól, az csak önmagát szereti ...

"Ha valaki nem viszonozza a mosolyodat, légy nagylelkű, és küldj annak még egyet! Hisz senkinek sincs akkora szüksége egy mosolyra, mint annak, aki nem tudja, hogyan kell mosolyogni másokra!"

Két dolgot nem bírtam elviselni világéletemben. Az egyik, hogy egyedül vagyok, a másik, hogy van valaki velem.

" A múlt nem fontos, egyesek szerint. De szerintem az élet legfontosabb része ez, mivel ebben van minden; minden amit átéltél, ami miatt boldog vagy, és minden szomorúság amiből tanulni tudsz! "

"Az életem egy film, aminek én vagyok a főszereplője. Azonban betétdal nélkül még a néma film sem teljes. A zene ad fényt, színt, sőt kedvet az életnek."

Egy tökéletes világban soha nem kellene bocsánatot kérnünk. Soha nem beszélnénk meggondolatlanul, nem bántanánk meg egymást, nem törnénk össze egymás szívét. A szeretet uralkoda mindenek felett, és mindenki boldogan élne.. De. Ez nem egy tökéletes világ, mert az emberek néha a saját kárukon tanulnak, néha olyan dolgokat teszünk, amiket már nem lehet visszavonni, akárhogy is próbáljuk. Sajnálom, hogy ha fájdalmat okoztam neked, és így okot adtam arra, hogy kételkedj benne, mennyire fontos is vagy nekem... 

Szólj rám, ha egyszer véletlen. Össze futnánk egy másik életben.

Ahogy lassan felnövünk, megtanuljuk, hogy az az ember is (akitől nem is várjuk) okozhat csalódást. Összetörik majd a szíved, talán több, mint egyszer… és napról-napra nehezebb lesz. Te is összetöröd majd másokét, szóval emlékezz majd, hogy neked milyen érzés volt! Harcolni fogsz a legjobb barátaid ellen… sőt, előfordulhat, hogy beléjük is szeretsz. Az új szerelmed vádolod majd egy régi hibái miatt. Sírsz majd, mert az idő túl gyorsan telik, és elveszítesz valakit, aki közel állt hozzád. Épp ezért készíts túl sok fényképet, nevess túl sokat és szeress úgy, mintha sosem bántottak volna: mert minden 60 másodperc, amit szomorúan töltesz, az egy perc boldogság… amit már sosem kapsz vissza!

"Ha meghalok, semmi mást nem fogok tenni, mint füvet szívni, nyitok egy kávézót a túlparton, hogy bevárjam a barátaimat, erdőkben fogok táncolni a fák zenéjére, meghallgatom a lepkék fecsegését, nézem a pókháló szövődését, meg hogy hogyan bukkannak elő a szirmok a binbókból. Szeretni fogom a csillagokat, angyalok dalára  tombolok, és zenélek, zenélek, zenélek. Soha többé ilyesmit, hogy klaviatúrát nem veszek a kezembe. Nem fogok azzal foglalkozni, mi a feladatom, miből élek meg, ki utál éppen, ki akar elfelejteni. Igenis ott leszek mindenkinek az álmában és beszélgatni fogok az emberekkel, illetve leginkább hallgatni őket, akkora türelemmel, ami csak a birkáknak van. Békésen fogok legelészni a kenderültetvényen, ígérem."

"Miközben álltam és figyeltem, elkomorodtam. Tudtam, hogy időben kaptam el ezt a pillanatot. Hogy nem fog megismétlődni. Hogy el kell raktároznom magamban, és nem szabad elfelejtenem"

"Sosem késő, hogy az legyél, ami lenni akarsz. Nincs korlátozva az idő, bármit bármikor elkezdhetsz. Változhatsz, vagy maradhatsz a régi, nincsenek szabályok erre. Lesznek nagyszerű és rossz pillanataid - remélem, te tele leszel jóval. Remélem látsz majd olyan dolgokat amiken ledöbbensz. Remélem érzel majd olyat, amit addig sohasem éreztél. Remélem találkozol olyan emberekkel, akik másként látják a világot. Remélem olyan életed lesz, amire majd büszke lehetsz. De ha mégsem, remélem lesz elég erőd hogy újrakezdd"

"Éld át az évszakokat úgy, ahogyan jönnek, lélegezd be mélyen a levegőt, kortyold az italod, ízleld az ételed és szokj hozzá, hogy mindegyik hat majd rád!"

Meglepő, életünk milyen kis hányadát teszik ki a valóban jelentős pillanatok, amelyek már az előtt véget érnek, hogy valóban elkezdődtek volna, pedig meghatározzák a jövőnket és felejthetetlenné teszik azt a személyt, akinek köszönhetjük :)

Ha valaki mindig pöttyös bögrét akart, erre vágyott, de nincsen a közelben egy bögre sem, az ember hajlamos inni a kristálypohárból is. Azután, ahogy telik az idő, egyre jobban zavarja, hogy kristálypohárból kell innia, így elkezdi rávenni a kristálypoharat, hogy legyen már bögre. Ha valaki bögrét szeretne, igyon abból, s hagyja, hogy más boldog legyen a kristálypohárral. Ez a bögrék szabálya..

"Platón szerint a teremtés kezdetekor az ember nem olyan volt, mint ma. Nem léteztek férfiak és nők, csak egy féle lény létezett: alacsony volt, egy teste volt és egy nyaka, de a fején két arc volt, az egyik előre nézett, a másik meg hátra. Mintha két teremtményt összeragasztottak volna a hátuknál fogva. Ennek a lénynek két neme volt, négy lába és négy karja. De a görög istenek féltékenyek voltak, mert látták, hogy egy négykarú lény sokkal többet tud dolgozni, hogy a két arc mindig mindent lát, ezért nem lehet rajtaütni, a négy láb pedig sokáig tud gyalogolni, vagy egyszerűen talpon maradni. És ami a legveszélyesebb: egy ilyen kétnemű lénynek nincs szüksége másra hogy szaporodni tudjon. Akkor azt mondta Zeusz, az Olümposz legnagyobb ura: "Tudom, mit lehetni csinálni ezekkel a halandókkal, hogy ne legyenek olyan erősek." És egy villámmal kettéhasította őket, megteremtvén ezzel a férfit és a nőt. Ez jelentősen megnövelte a Föld népességét, de ezzel egyidejűleg nagyon meg is gyöngítette a lakóit. Mert most mindenkinek újra meg kellett keresnie az elveszített másik felét, hogy átölelhessék egymást, és ebben az ölelésben visszanyerhessék régi erejüket, hogy ellen tudjanak állni a támadásnak, hogy újra bírják a hosszú menetelést és a fárasztó munkát."

Érzem valaki átkarol és gyengéden fölém hajol,

becsukom a szemem és már lassan elhiszem,

hogy így lesz valamikor...

Néha olyan dolgokat teszünk, amiket már nem lehet visszavonni, akárhogy is próbáljuk.

Légy az, aki vagy, és ami a szíveden, legyen a szádon, mert azok, akik kifogásolják ezt, nem számítanak, akik pedig számítanak, azok nem fogják kifogásolni.

Ha nem lehetsz a jelene, örülj, hogy a múltja vagy, de tudod 

mit... a jövő a te kezedben van!

Bubu… el kell mesélnem valamit. Jár egy fiú az oviba, Dani, a haja olyan szőke, mint a tej, pillantása édes, mint a méz, arca piros, mint az aldi epres joghurt. Azt hiszem szerelmes vagyok ♥

Jegyezd meg, én nem egy 'B' terv vagyok, sem egy második esély!

 

Nem akarom, hogy vége legyen.. még ne...

 

Itt kellene lenned mellettem és mégsem vagy sehol....

 

Szükségem van rád, mert nélküled nem olyanok a mindennapok.

Ez nem épp a legboldogabb kapcsolat... vagy csak én látom így?

 Kuszák az érzéseim, de ennek ellenére azt tudom, hogy nagyon szeretlek és fontos vagy nekem...

 

Soha nem akarlak elveszíteni, azt hiszem, azt nem bírnám ki....

 

Azt hiszem el kell, hogy felejtsem a múltunkat, mert akkor nem tudok változtatni a jövőmön...

 

vágyom rád, de persze megint nem vagy itt...

 Nem számít, hogy az ember hányszor bánt meg másokat, az egymás iránt érzett szeretetük nem hiábavaló.

 

Ha valamikor csábítást érzel, hogy beszélj másoknak a bajaidról, emlékezz arra, hogy a hallgatóid felét nem érdekli, a másik fele pedig örül annak, hogy végre megkaptad, amit megérdemeltél!