"Ha meghalok, semmi mást nem fogok tenni, mint füvet szívni, nyitok egy kávézót a túlparton, hogy bevárjam a barátaimat, erdőkben fogok táncolni a fák zenéjére, meghallgatom a lepkék fecsegését, nézem a pókháló szövődését, meg hogy hogyan bukkannak elő a szirmok a binbókból. Szeretni fogom a csillagokat, angyalok dalára  tombolok, és zenélek, zenélek, zenélek. Soha többé ilyesmit, hogy klaviatúrát nem veszek a kezembe. Nem fogok azzal foglalkozni, mi a feladatom, miből élek meg, ki utál éppen, ki akar elfelejteni. Igenis ott leszek mindenkinek az álmában és beszélgatni fogok az emberekkel, illetve leginkább hallgatni őket, akkora türelemmel, ami csak a birkáknak van. Békésen fogok legelészni a kenderültetvényen, ígérem."