"A lelkednek van egy része, amit bár lehet, hogy nem érzel

mindig, de ott van. Olyan, hogy felkelsz, dolgozol, alszol,

barátokkal vagy, szóval éled az életed, de semmi. Nem

érzed, nem fáj. Aztán történik valami, te meg

összeroppansz. Azt hiszed, hogy nincs baj, aztán meg

kiderül, hogy mégis. Mégis van mélypont, mégis van

gyengeség, mégis van valami, ami fáj még akkor is, amikor

azt gondolod, hogy minden a legnagyobb rendben. Néha
csak sajogat, máskor meg beleőrülsz, annyira fáj. Nem
látod mindig, de vannak percek, amikor érzed. Érzed, hogy
beleszakadsz, na olyankor semmilyen hit sem képes
áttörni a fájdalmat, csak az, ha szembenézel vele. Az
érzésekkel. A fájdalommal, azzal, hogy mi bánt, és
megéled, feldolgozod, átéled."