Úgy
sétálni egy este kart a karba, hogy a kirakatok fénye néha
megvilágít, a lámpa alatt nem állni meg, a léptek összecsengnek
kényelmesen, igazodni sem kell, mert neki is pont úgy jó, koppanni
a cipőknek, vagy csoszogva, szinte lustán ringani a járdán,
együtt menni, lenni az együtt kedvéért, minden jobb dolgunkat
félretéve, talán fecsegni könyvekről, vagy hanyagul szapulni
politikát, lelkesedni valami semmiségen, terveket szőni
(repülőszőnyeg), vagy hallgatni utcazajt, vagy hallgatni,
hallgatni az én kedvemért, a kettőnk kedvéért. Az volna jó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése