Úgy
kell vágyni néha, mint egy falat kenyérre. Ilyenkor másnak nincs
is értelme, csak önmagában a vágyásnak. A tárgy mellékes, az
idő begörbül, a Végzet az ablakpárkányon könyököl és
elhalványul, a hajszálrepedések csigavonalakká rendeződnek a
falon, és akkor semmit, de semmit nem lehet, sőt nem szabad
csinálni. A cselekvés a legdurvább megsértése a vágynak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése