Ismered ezt az érzést? Azt, hogy már nem keresed a folyóson, néha már látni se akarod.Azt mondod másoknak, nem szereted, néha már te is elhiszed...De egy hideg őszi este, hazafele jövet felbukkan a szívedben a hiány, s csak arra vágysz, hogy kilépjen egy fa mögül és újra átöleljen... Bármit megadnál érte.
Hazaérsz, bekapcsolod a rég hallott számot, eszedbe jutnak az emlékek, majd észhez térsz és kikapcsolod a zenét. Behunyod a szemed, bebújsz a hideg ágyadba, magadhoz öleled a macidat majd azt suttogod:Nem szeretem.Belül feszít, kínoz a vágy, hogy kiáltsd : De igenis szeretem.Ehelyett oldalra hajtod a fejed, lekapcsolod a villanyt és megszűnik a valóság, hisz az álom szebb mind a tudat, hogy ő sosem fog újra szeretni...talán soha nem is szeretett.