Soha többé nem akarok rólad ilyet álmodni. Sőt többé nem is akarok rólad álmodni. Már belefáradtam abba, hogy folyton rád gondoljak... Élni akarom az életem nélküled. De, hogy éljem így ha még az álmomban is jelen vagy... elértem végre azt a szintet, hogy nem érdekelsz... és akkor előjössz az álmomban... Ki engedte meg neked hogy már itt is bánts? Mert bántottál... nagyon. Egy pár voltunk, mármint az álmomban... nem sokáig tartott de azok voltunk. Aztán közlöd velem, hogy szakítani akarsz... és hogy van valakid, akivel ráadásul az orrom előtt hetyegsz... Miért teszed velem ezt, mikor tudod hogy ez nekem rohadtul fáj, miért kell ilyeneket álmodnom, és legfőbbként miért bántasz még mindig? Miért nem lépsz túl rajtam, ahogy én tettem ezt? Felejts el engem, ne is gondolj rám. Hagyj békén végre. Szállj ki az életemből. Nincs már itt keresni valód. Semmi. Viszlát idegen.