Jól
voltam... majd feltörtek az emlékek. Amikor megöleltél, amikor
csak ketten voltunk... Egymásnak voltunk teremtve, és ezt te is
tudtad jól... Már akkor el kellett volna engednünk egymást, de
nem tettük. Merészen bíztunk a másikban... most pedig mint
két idegen, csak egymás szemébe nézünk hidegen, aztán
elfordulsz. Mintha egy senki lennék, akit soha nem ismertél volna..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése