Régen volt. Szerettük
egymást, aztán egy kerítés épült közénk, s az ajtó kulcsa elveszett. Azóta
egyedül bolyongok, gyakran megszólítom az embereket, nem látták-e a kedvesem -
senki sem emlékszik rá. Lehet, egyszer majd találkozunk s akkor én
megbocsájtom, hogy szó nélkül elvágta az arany fonalat, ami összekötött
bennünket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése