Van, hogy akkor jön rá az ember, hogy hol a helye, mihez illetve kihez is tartozik valójában, ki az igazán fontos a számára, mikor majdnem túl késő. Mikor egy szerencsétlen balesetnek kell történnie ahhoz, hogy felfogjuk hogy bárkivel bármikor történhet bármi és nem biztos, hogy látjuk még az életben. Ilyenkor van, hogy új esélyt kapunk és két kézzel ragaszkodunk az illetőhöz, a másikhoz és a széltől is óvjuk. Ha megtehetjük. Én megtehetem - hála a sors furcsa és kegyetlen fintorának.