Ahogy lassan felnövünk, megtanuljuk, hogy az az ember is (akitől nem is várjuk) okozhat csalódást. Összetörik majd a szíved, talán több, mint egyszer… és napról-napra nehezebb lesz. Te is összetöröd majd másokét, szóval emlékezz majd, hogy neked milyen érzés volt! Harcolni fogsz a legjobb barátaid ellen… sőt, előfordulhat, hogy beléjük is szeretsz. Az új szerelmed vádolod majd egy régi hibái miatt. Sírsz majd, mert az idő túl gyorsan telik, és elveszítesz valakit, aki közel állt hozzád. Épp ezért készíts túl sok fényképet, nevess túl sokat és szeress úgy, mintha sosem bántottak volna: mert minden 60 másodperc, amit szomorúan töltesz, az egy perc boldogság… amit már sosem kapsz vissza!

"Ha meghalok, semmi mást nem fogok tenni, mint füvet szívni, nyitok egy kávézót a túlparton, hogy bevárjam a barátaimat, erdőkben fogok táncolni a fák zenéjére, meghallgatom a lepkék fecsegését, nézem a pókháló szövődését, meg hogy hogyan bukkannak elő a szirmok a binbókból. Szeretni fogom a csillagokat, angyalok dalára  tombolok, és zenélek, zenélek, zenélek. Soha többé ilyesmit, hogy klaviatúrát nem veszek a kezembe. Nem fogok azzal foglalkozni, mi a feladatom, miből élek meg, ki utál éppen, ki akar elfelejteni. Igenis ott leszek mindenkinek az álmában és beszélgatni fogok az emberekkel, illetve leginkább hallgatni őket, akkora türelemmel, ami csak a birkáknak van. Békésen fogok legelészni a kenderültetvényen, ígérem."

"Miközben álltam és figyeltem, elkomorodtam. Tudtam, hogy időben kaptam el ezt a pillanatot. Hogy nem fog megismétlődni. Hogy el kell raktároznom magamban, és nem szabad elfelejtenem"

"Sosem késő, hogy az legyél, ami lenni akarsz. Nincs korlátozva az idő, bármit bármikor elkezdhetsz. Változhatsz, vagy maradhatsz a régi, nincsenek szabályok erre. Lesznek nagyszerű és rossz pillanataid - remélem, te tele leszel jóval. Remélem látsz majd olyan dolgokat amiken ledöbbensz. Remélem érzel majd olyat, amit addig sohasem éreztél. Remélem találkozol olyan emberekkel, akik másként látják a világot. Remélem olyan életed lesz, amire majd büszke lehetsz. De ha mégsem, remélem lesz elég erőd hogy újrakezdd"

"Éld át az évszakokat úgy, ahogyan jönnek, lélegezd be mélyen a levegőt, kortyold az italod, ízleld az ételed és szokj hozzá, hogy mindegyik hat majd rád!"

Meglepő, életünk milyen kis hányadát teszik ki a valóban jelentős pillanatok, amelyek már az előtt véget érnek, hogy valóban elkezdődtek volna, pedig meghatározzák a jövőnket és felejthetetlenné teszik azt a személyt, akinek köszönhetjük :)

Ha valaki mindig pöttyös bögrét akart, erre vágyott, de nincsen a közelben egy bögre sem, az ember hajlamos inni a kristálypohárból is. Azután, ahogy telik az idő, egyre jobban zavarja, hogy kristálypohárból kell innia, így elkezdi rávenni a kristálypoharat, hogy legyen már bögre. Ha valaki bögrét szeretne, igyon abból, s hagyja, hogy más boldog legyen a kristálypohárral. Ez a bögrék szabálya..

"Platón szerint a teremtés kezdetekor az ember nem olyan volt, mint ma. Nem léteztek férfiak és nők, csak egy féle lény létezett: alacsony volt, egy teste volt és egy nyaka, de a fején két arc volt, az egyik előre nézett, a másik meg hátra. Mintha két teremtményt összeragasztottak volna a hátuknál fogva. Ennek a lénynek két neme volt, négy lába és négy karja. De a görög istenek féltékenyek voltak, mert látták, hogy egy négykarú lény sokkal többet tud dolgozni, hogy a két arc mindig mindent lát, ezért nem lehet rajtaütni, a négy láb pedig sokáig tud gyalogolni, vagy egyszerűen talpon maradni. És ami a legveszélyesebb: egy ilyen kétnemű lénynek nincs szüksége másra hogy szaporodni tudjon. Akkor azt mondta Zeusz, az Olümposz legnagyobb ura: "Tudom, mit lehetni csinálni ezekkel a halandókkal, hogy ne legyenek olyan erősek." És egy villámmal kettéhasította őket, megteremtvén ezzel a férfit és a nőt. Ez jelentősen megnövelte a Föld népességét, de ezzel egyidejűleg nagyon meg is gyöngítette a lakóit. Mert most mindenkinek újra meg kellett keresnie az elveszített másik felét, hogy átölelhessék egymást, és ebben az ölelésben visszanyerhessék régi erejüket, hogy ellen tudjanak állni a támadásnak, hogy újra bírják a hosszú menetelést és a fárasztó munkát."

Érzem valaki átkarol és gyengéden fölém hajol,

becsukom a szemem és már lassan elhiszem,

hogy így lesz valamikor...

Néha olyan dolgokat teszünk, amiket már nem lehet visszavonni, akárhogy is próbáljuk.

Légy az, aki vagy, és ami a szíveden, legyen a szádon, mert azok, akik kifogásolják ezt, nem számítanak, akik pedig számítanak, azok nem fogják kifogásolni.

Ha nem lehetsz a jelene, örülj, hogy a múltja vagy, de tudod 

mit... a jövő a te kezedben van!

Bubu… el kell mesélnem valamit. Jár egy fiú az oviba, Dani, a haja olyan szőke, mint a tej, pillantása édes, mint a méz, arca piros, mint az aldi epres joghurt. Azt hiszem szerelmes vagyok ♥

Jegyezd meg, én nem egy 'B' terv vagyok, sem egy második esély!

 

Nem akarom, hogy vége legyen.. még ne...

 

Itt kellene lenned mellettem és mégsem vagy sehol....

 

Szükségem van rád, mert nélküled nem olyanok a mindennapok.

Ez nem épp a legboldogabb kapcsolat... vagy csak én látom így?

 Kuszák az érzéseim, de ennek ellenére azt tudom, hogy nagyon szeretlek és fontos vagy nekem...

 

Soha nem akarlak elveszíteni, azt hiszem, azt nem bírnám ki....

 

Azt hiszem el kell, hogy felejtsem a múltunkat, mert akkor nem tudok változtatni a jövőmön...

 

vágyom rád, de persze megint nem vagy itt...

 Nem számít, hogy az ember hányszor bánt meg másokat, az egymás iránt érzett szeretetük nem hiábavaló.

 

Ha valamikor csábítást érzel, hogy beszélj másoknak a bajaidról, emlékezz arra, hogy a hallgatóid felét nem érdekli, a másik fele pedig örül annak, hogy végre megkaptad, amit megérdemeltél!

 

Szeretni annyi, mint sebezhetővé válni. Bárkit szeretsz, a szíved bizonyára elszorul és esetleg meg is szakad. Ha biztos akarsz lenni abban, hogy sértetlenül megőrzöd, nem szabad odaadnod senkinek. Gondosan csomagold be hobbikba és apró élvezetekbe; kerülj minden bonyodalmat, biztonságosan zárd be önzőséged ládikájába vagy koporsójába. És abban a ládikában a szíved elkezd változni. Kemény, törhetetlen és visszalágyíthatatlan lesz.

 

Szerintem a legjobb, amit tehetsz az az, hogy hagyod, hogy menjen a maga útján a dolog... Szerintem nem jó az ilyen se veled, se nélküled... Bár mondjuk kinek mi... De szerintem mindenképp hagyd, hogy ő küzdjön érted. Ha az vagy, aki voltál és nem hagyod magad, akkor mindenképp kelleni fogsz neki előbb-utóbb. Ha más nem, akkor most azt mondja, hogy hagyjátok abba, de aztán egy nap meglát téged és azt fogja gondolni, hogy kellesz neki. Mert ha tényleg szeret, vagy valaha is szeretett, akkor sose fogja magát túltenni rajtad, akárhány lánnyal jön össze. Mindig féltékeny lesz ha mással lát és egy idő után eljut arra a szintre, amin te most vagy, hogy nem tud majd nélküled élni. Csak adig várjál.! 

 

...I'm sorry I can't be perfect... 

Félreteszem az érzéseimet, és mosolygok fájdalmam minden másodpercében.

 

Sosem felejted el azokat, akik megváltoztatták az életed. Más emberré válsz, és minden, amit teszel, egy kicsit olyanná válik, amit ők tanítottak neked.

 

Egyetlen ember, akiről tudod, hogy kicsoda, hogy mit-hogyan gondol és soha nem hagy cserben, az saját magad! Az emberek számítóak és kétszínűek.

 

Neked is akarnod kell, hogy elfelejtsd... mert másképp nem fog menni. Nem várhatod, hogy csak úgy elfelejtsd.

 Annyira kellemes érzés tölt el, ha a jó dolgokra koncentrálok, nem érzek fájdalmat, nem érzek szenvedést.

 

Most mindennél többet kaptam.. már szinte annyira boldognak érzem magam, hogy már kezdek elbizonytalanodni... pontosabban félek, hogy mikor bukok el egy nagyot.

 Meséltek nekem régen egy szigetről, ahol egyedül lehetnék. Ami csak az enyém… Most szeretnék ott lenni és figyelni a vizet. Örökre ott maradni. Ott nem lenne áskálódás, nem lenne bántás, nem kellene csalódni.

 Ne csörögj még óra, az álmom ne vedd el!

 Álmodás vagy ébredés? Szép szavak, de átverés. Lobbanás vagy dermedés? Nincs dobbanás csak szenvedés.

 Tudod, hogy megy ez, mihelyt nem látod, már nem is gondolsz rá.

 Tudod, mindened szeretem.

 

Jobb ha te csak így látsz...Egyszerűen...Tisztán...

 

Ami fontos, hogy tőlem ne várj semmit, se jót, se rosszat, én csak vagyok, voltam, aztán meglátjuk, hogy leszek-e.

 

Feszít néha belülről egy fájdalombuborék, és nehezen múlik el, ha nekem egyedül kell elűznöm, hisz tudom jól, hogy ez régen nem játék, és komolyan is veszem: látod ezért könnyezem.

 

Bár minden ember az volna, aminek látszik; vagy pedig ne látszanék olyannak, ami nem!

 

Számtalan barát vett körül tündöklő életemben; most, hogy elködösült, nem látszik egy sem.

 

Saját magunknak kell legyőznünk a csalódásunkat.

 

…Mert érezni fáj…

 

Minden egyes nap összefutok azzal, aki nem lehet az enyém, szerinted ez milyen érzés?

 Az igaz barátok szavak nélkül is értenek, meglátják a benned lakozó idióta jellemet, akiért tűzön-vízen átmennének és örökké fognak szeretni téged, ezért már megéri élned...

 Annyira jól esett volna végig simítani az arcán, hogy az már fáj, de nem tehettem meg, mert nem volt az enyém..

 

A magány néha a barátod, segít rájönni mi egyedüllétedre az ok.

 

„ A kutyám jön, hogy kitöltse a hűtlen barátok által hagyott űrt a szívemben. Nincs benne irigység, rosszakarat vagy gyűlölet. Nem árulja el a titkaimat, nem lesz féltékeny a sikereimre, és nem leli örömét a bánatomban. ”