Furcsán érzem magam. Néha nincs kedvem semmihez, mégis csinálni akarok valamit. Néha a zene halknak tűnik, pedig már olyannyira hangos, hogy fáj tőle a fejem. Néha énekelni akarok, csak úgy spontán, de nem merek (MIÉRT?). Néha üvölteni tudnék, de valamiért mégse akarok. Azt akarom, hogy valaki szeressen, de mikor valaki belém szeret azt kívánom, bár ne szeretne. Miért vagyunk néha ennyire döntésképtelenek? Miért akarunk valakit, mikor magányosak vagyunk, és miért akarunk magányosak lenni, mikor van valakink? Miért vágyunk mindig olyanra, ami sosem lehet a miénk (vagy épp aki)?