Nem akarok tőled semmit, mégis várom a pillanatot, mikor újra láthatlak. Menekülök a férfiak elől, s a végén a te karjaid közt találom magam. Mi történik velem? Mi ez a furcsa kettős érzés?

..bújj hozzám, ölelj át :(

a szeretkezés az olyan…
- olyan finom
- lassú, túl lassú
- a sex meg: na jó dugjunk, rajta nyomás...

Már magam sem értem mit érzek irántad. Néha mennék veled akárhova, akármeddig vissza se néznék. Néha eltaszítanálak és kizárnálak az életemből. Néha szeretlek, ilyenkor ölelnélek és soha nem engednélek el. Néha nem találok benned szeretni valót, ilyenkor elgondolkozom ,hogy máskor miért is szeretlek. Van, amikor bókokkal halmoználak el. Van, amikor eltipornálak. De valahol érzem, hogy hozzád tartozom és szeretni akarlak , szeretni mindennél jobban. Csak néha nem megy.

"Barátok, akik békét és csendet hoznak, akik nem felejtenek el akkor sem, amikor mindenki más elfelejt, netán hülyének néz a gondolataidért, a tetteidért, a szerelmedért. A barátok, akik ismernek és mégis szeretnek. Akiket nem tudsz rosszkor felhívni, akikhez nem tudsz rosszkor érkezni, akit nem tudsz megelőzni az újévi leveleddel, aki azt is érti, amit még ki sem mondtál, aki azt mondja Menj, ne állj meg ! Én ott leszek veled és segítek ! Nem kell, hogy veled legyen fizikailag. Lehet a világ másik végén is. Elég ha oda tudod adni a lelked félelem nélkül, mert tudod, hogy Ő elfogad. Mert nem félsz, hogy mit adsz ki magadból, mert ő szétválogatja a jót, s a rosszat és akkor is szeret, ha rossz vagy. Vagy pofon csap és helyre tesz, de ettől neked csak jobb lesz. Egy barát olyan, mint a naplód, aki mindent kibír, mindent lát, mindent tud rólad, de azt a naplót nem rejtegeted, mert büszke vagy, hogy elnyerted a naplóírás lehetőségét."

Kellene az életemben egy ember, legalább egyetlen ember, akinél nem kényszerülök önvédelemre. Akinek lelkem titkos kódját ki merem adni. Akit beengedek magamba: ez vagyok, minden jóval, rosszal, nemes és szennyes gondolattal együtt. És ez az egyetlen ember az, akit valóban szeretek.

"Nem attól leszel menő, ha a legújabb cipőket hordod, és nem is attól, ha neked van a legdivatosabb hajad és a legjobb pasid... menőnek lenni annyi, hogy önmagad vagy, és ezt még szereted is."

A fényképezőgép képeket örökít meg, de valójában a puszta képnél jóval többet rögzít. Férfiak titkos vágyait fedi fel, mikor már emlékezniük sem volna szabad, a legszokatlanabb titkokról rántja le a leplet a legszokványosabb házasságokban. De ami a legdöbbenetesebb, a fényképezőgép csöndesen és félreérthetetlenül megmutatja vágyainkat.

Egy éjjel, s egy reggeli után. Elindulsz, hogy új csoda várjon. De lesz még egy szép délután, Mi úgy lesz majd a miénk, Hogy nem zavar, hogy késő már. Még a táncunk után Pár emlék, s egy szép színes álom. Maradnék, ha tudnám hogyan, Ha volna még egy dalunk, Ha lenne még egy lassú tánc… *.*

Fel akarok ébredni a rémálmomból, arra kelni, hogy már nem szeretem őt többé... :(

van, aki hozzád tartozik_

„Mért Őt akarom? Szállhatok szabadon messze tőled felhőn át túl a falakon, Feladom... magamból kiadom… Mégis Ő kell... Érzem… és már nem tagadom.”

Minden rá emlékeztet. Nem telik el úgy nap, hogy ne gondolnék rá…

Szeretsz?... de akkor örökre?!

Valódi igazi társad a könnyed, ő tudja mikor, miért sírsz...

Ne kelts fel, ha alszok, ha álmodok. Mert addig legalább boldog vagyok.

Megpróbálni elfelejteni valakit, akit szeretsz, olyan, mintha megpróbálnál emlékezni valakire, akit soha sem ismertél.

Hagyd, hogy jöjjön, ami jön. Menjen, ami megy. És figyeld meg azt, ami marad!

Mit gyűlöl az ember leginkább? Nem azt, amit soha nem kapott meg, hanem amit egyszer megkapott, de nem tudott megtartani.

"Sokat rontottam, de szégyenlem, mert ha mindezt nem teszem, most itt lehetnél mellettem!"

"Egy nyitott könyv, ami rólunk szólt talán, így volt szép, de a jövőt, nem mi írjuk ezután... de kaptunk még benne egy utolsó lapot, ez lesz a legszomorúbb, már te is tudod... sírsz, hisz a szíved mélyén elhiszed, hogy szebb, ha együtt mondjuk ki ÉG VELED!"

"egy fiú és egy lány, az első pillanatban játszanak csupán... de már az első csókban benne ég a láng, a mindent felemésztő oldhatatlan vágy... a szenvedély!..."

Amikor tökéletes minden, rájövök, csak álmodom...

Kinyír a magány, baszott jó lenne, ha itt lennél…

Néha nincsenek szavak, nincs okos idézet, ami találóan összegezné, ami az adott nap történt. Néha a nap egyszerűen csak... véget ér.

Fagyos hajnalokon át, könnyek közt vergődve túl élni az éjszakát...

" A hosszú ölelés után megpusziltam a nyakát a füle alatt-majd a helyszín megváltozott. Felébredtem. "

...épp javában tombolt a nyár, kerestem egy könnyű álmot mi gyorsan véget ér, de sosem felejtem el, s őrzöm szívemmel, mert több volt mint egy kaland, s örök emlék marad!...

Őrült lennék, ha maradnék, s az vagyok, hisz érzem, hogy kellesz, kellesz még"

Vajon léteznek még olyan emberek, akik egy érintést sokkal többre
tartanak egyetlen szónál? Megérinteni azt, akit szeretsz, érezni a
testét a közeledben. Mi miért fontos, hogy mit várunk a szerelemtől,
vagy egyáltalán milyen az, ha megtalálod az igazit? Amikor hallgatni, szavak nélkül együtt lenni, csodálatos érzés és csak az, hogy fogja a kezed mennyi mindent jelent, többet ér mindennél!

Ezer mérföld soknak tűnik, de vannak repülők, vonatok és autók is, vagy ha nincs más út, akár el is sétálok hozzád! ♥

...nem akarok több reményt. nem akarok reménykedni, mert a remény együtt jár a várakozással. várni egy csodára, gyógyulásra, szerelemre. várni… és nem akarok várni. érezni akarom, átélni és élvezni mindent, ami jó és, ami most nem lehet az enyém. mert én csak reménykedem...

"Annyira szeretném megkönnyíteni ezt az egészet. Eléd állni belenézni mélyen a szemedbe, majd átölelni szorosan. De félek... félek hogy újra megbántasz, lehet nem most, lehet nem is holnap, de meg fogsz. Azt már nem tudnám elviselni, egy újabb csalódásba belehalnék..."

"Újabb emlékek törnek rám, nagyon-nagy szükségem van Rád... "

- Gondoltál már arra, hogy lehet csak álmodjuk az életet...?

- Kizárt, hogy ennyi fájdalmat álmodna az ember…

Szomorú vagy, magad vagy, és úgy érzed, dől a ház, egyszer csak kopogtatnak, s ott áll, akire vársz. A boldogság egy hajszál, egy szó, egy mozdulat, Csak mozdulj meg, csak szólj már, csak el ne hagyd magad!

Csak áltattam magam, hogy elmúlt, pedig azért is nem tudtam senki mást szeretni, mert még magam elől is titokban tartottam, hogy övé maradt a szívem.

Az élet olyan, mint a zongora: hogy végül mit hozol ki belőle, csak attól függ, hogyan játszod…

Az élet egyáltalán nem olyan, mint amilyennek állítólag lennie kellene…

Köszönöm fájdalom, hogy te vagy a legjobb barátom, aki sohasem hagy el...

Túl sokat gondolkodsz. A gondolkodás csak szenvedést hoz...

… olyan, mint ha meghalnál abban a pillanatba...
a szíved még dobban egy nagyot és mint ha megállna egy pár másodpercre, érzed, hogy a lábadban, a kezedben megáll a véráramlás, kezd homályosodni a látásod, mely a könnyeknek is köszönhető... közbe jön egy érzés, hogy itt már tényleg mindennek vége,.. látod, hogy ő boldog mással, és rá kell ébredned, hogy a te időd lejárt, tovább kéne lépned.... de nehéz... hiába erősnek érezzük magunkat, de aztán rá kell jönnünk, hogy milyen gyengék is vagyunk...

"Háromfajta szeretet létezik:
Szeretlek mert,...
Szeretlek ha, ...
Szeretlek pont."

"Nem vagy szerelmes belém, és én sem vagyok az. Köszönöm, hogy leülsz mellém, és hogy meghallgatsz. Köszönöm, hogy beszélsz hozzám. köszönöm a mosolyod. Köszönöm,
hogy időt szánsz rám. Élvezem a pillanatot. Együtt nem vagyunk magányosak, minden rendben lesz már. Mi leszünk a legboldogabb nem-szerelmes pár."

Minden élet csak ennyi? Az ember akar valamit, építget, rakosgat, törekszik erre-arra... aztán vége.

"Mert már tudom, hogy ami akkor este történt, már rég nem számít."

Feladni nem mindig azt jelenti, hogy gyenge vagy, néha azt jelenti: elég erős vagy ahhoz, hogy elengedd.

,,és könnyek özönlenek arcodról, amikor elveszítettél valamit, amit nem tudsz visszaállítani, amikor szeretsz valakit, de mindhiába…"

Vannak dolgok, amiket nem akarunk, hogy megtörténjenek, de el kell fogadnunk - ugyanígy vannak emberek is, akik nélkül nem tudunk élni, de néha el kell engednünk őket…

Kettészakad a szívem, ha veled vagyok, de akkor is így érzek, ha külön vagyunk, és nem számít mit teszek, érzem a fájdalmat... hát veled vagy nélküled?