Éveken át tanultam, hogyan ne szeressük meg egymást. Tanultam, de képtelen voltam elsajátítani...
2012. június 17., vasárnap
Mit nem adnék, hogy még egyszer átélhessem azt a hihetetlen
pillanatot, amikor rám nézett, és én megteltem élettel!
A legszebb ajándék: egy mosoly. Egy ölelés. Vagy még az sem
- csak egy gondolat: "Szeretlek".
Ha valaki találkozik az
igazival, azt egyszerűen tudja. Másra sem tud gondolni. Ő a legjobb barátod és
a lelki társad is egyben. Alig várod, hogy vele élhesd le hátralévő életed.
Senki és semmi más nem fogható hozzá.
2012. június 14., csütörtök
Csak grammban és centiben mérik - Mégis az életben Ő a legnagyobb dolog. :) ♥
Hinned kell, hogy van tehetséged
valamihez, és ehhez a valamihez minden áron el kell jutnod.
Néha az ember olyan dolgokhoz
ragaszkodik, melyeket jobb lenne elengedni.
Mondd, mit teszel, ha nem lesz holnap,
hogy elmondd, amit el kell mondanod? Mondd, mit teszel, ha nem lesz holnap,
hogy megtedd, amit meg kellett volna tenned? Mondd, mondd, mit teszel, ha
hibázol, újra és újra, és nem lesz rá lehetőséged, hogy jóvá tedd? Mondd el,
mire vársz, hogy lépj, hogy boldog légy? Miért élsz tovább úgy, ahogy soha nem
akartál? Mondd, mit ér az élet, ha a boldogság messze jár? Mit érnek az évek,
ha nem hiányzik, aki vár? Mondd el, mit kellett volna tenned, és mondanod, ha
lett volna még egy holnapod?
Nehéz olyasmire várni, amiről tudod, hogy talán soha nem fog megtörténni;
de még nehezebb feladni, mikor ez az, amit mindig is akartál.
Az életem felborult, de még élem az álmaimat.
„Ha az ember szeret valakit, mindig megdobog később a szíve, mikor hall
róla, vagy látja.”
Ma van az a nap, amikor megünnepeljük a pillanatokat - megállunk, hogy
érezzük a napfényt, és saját szivárványt építünk. Ma van az a nap, amikor
megünnepeljük a lehetőségeket, és nekivágunk saját kalandjainknak. Ma van az a
nap, amikor élünk és nem aggódunk, amikor megünnepeljük az örömöt, amikor időt
találunk álmainkra, és arra, hogy higgyünk a csodákban.
A szeretet megfogalmazhatatlan dolog. Olyan, amit leírni nem lehet, még
talán körül írni sem. Nélküle az ember elveszne, vele viszont boldog.
Mindenkinek szüksége van rá, mint, hogy adhasson, mint, hogy kaphasson.
2012. június 10., vasárnap
Nem változtathatjuk meg a múltat; elég ha nem feledjük a szép emlékeket, s
bölcsességet merítünk egykor elkövetett hibáinkból. Nem jósolhatjuk meg a
jövőt; elég, ha remélünk és fohászkodunk a legjobbért, a helyesért, s hiszünk
abban, ami vár reánk. Egyszerre elég megélni egy napot, élvezve a jelen
perceit, s mindig törekedve arra, hogy még jobbak, még kedvesebbek legyünk.
Álmodunk a reményről, változásról, tűzről, szeretetről, halálról, és
egyszer csak bekövetkezik. Az álom valóra válik, és végül a válasz az élet nagy
kérdéseire úgy bukkan fel, mint felkelő nap a hegyek mögül. Oly sok küzdelem,
hogy az értelmét, a célját megleljük, végül egymásban találjuk meg azt. A közös
átélt mesébe illő és evilági élmények. Alapvető emberi vágy, hogy megtaláljuk a
hozzánk tartozókat, hogy kötődjünk, és hogy érezzük szívünk mélyén, hogy nem
vagyunk egyedül.
Egyikünk élete sem könnyű. Legyen bennünk kitartás,és mindenek előtt
bízzunk önmagunkban. Hinnünk kell benne, hogy tehetségesek vagyunk valamiben,
és ezt - kerül, amibe kerül - meg tudjuk valósítani.
És mi az élet, ha nem az álom keresése, az álomé, hogy valaki azt mondja:
igazából, teljes szívből szeretlek.
Ha erővel vesszük rá magunkat, hogy hűségesek maradjunk ahhoz, akit
szeretünk, az a hűtlenségnél semmivel sem különb.
Mennyország
2012. június 5., kedd
Tükörbe nézni mindig kockázatos dolog. Lelkében más képet őriz az ember
magáról, mint ami kívülről látszik: arcunk olyan, mint az előhívott kép: minden
rajta van. Az is, amit magunkban letagadtunk. Az is, amit az élet írt rá. Az
ember életműve az arcára van írva.
Sorsod, hogy élsz, hogy vagy, hogy olyan vagy, amilyen; olyan a tested, a
lelked, a személyiséged, olyan a tehetséged, a vágyad, a szenvedélyed - vagyis
a szereped... Hogy azok az embertársaid vesznek körül, akikkel életed drámáját
jól-rosszul el kell játszanod: apád, anyád, testvéreid, gyereked... Mind a te
játékostársaid!... De még a szomszédod, az idegenek, sőt a halálos ellenségeid
is!... A kör igen széles, mert a tér nagy: ne feledd, hogy ez világszínház!
2012. június 3., vasárnap
Nem haragszom, csak rosszul esik ha elfelejtesz . :/
Elmondanám, hogy hiányzol, de semmin se
változtatna...
Ne sírj majd, ha nem
leszek, lesz majd más, aki rád nevet. Ugyanaz a fény, az a csillogás, csak az
nem én vagyok, hanem valaki más..
mit jelentek neked?! bárcsak tudnám..
2012. június 1., péntek
„Elfeledni a szépet oly nehéz,
Kerestem kutattam mást, de még bennem élsz. Az én szívem nem nyílik másnak már,
Talán kell még egy tél és kell még egy hosszú nyár!”
bevallom hiányzol, de a fasznak se
kellenél már ;)